94010. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

Megjelent 193Q. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 94010. SZÁM. — VIT/j. (VlI/e.) OSZTÁLY. Eljárás oxydkatódok előállítására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken Eindhoven. A bejelentés napja 1927. évi február hó 11-ike. Németalföldi elsőbbsége 1926. évi április hó 6-ika. Ismeretes oxydkatódokat oly módon elő­állítani, hogy valamely magas olvadási ponttal bíró fémből, pl. molybdánből álló magot felületén egy vékony platinréteggel 5 vonunk be és erre a hatásos réteget visz­szük fel, mely többnyire valamely föld­alkálioxydból, pl. bariumoxydból áll. Ezt az eljárást nehéz oly ' módon foganatosí­tani, hogy a hatásos réteg elegendő mér-10 tékben tapadjon a maghoz. Egy másik, a bejelentő által már java­solt eljárás abban áll, hogy egy nemes fémből vagy nemes fémek ötvözetéből álló magdrótot egy a földalkálifémekkel ötvö-15 zetet alkotó nem nemes fémnek vékony ré­tegével vonunk be, ezt a nem nemes fémet oxydáljuk és ezután ezen a vékony oxyd­rétegen egy vagy több alkálifémet csapa­tunk le és azután azt addig hevítjük, míg 20 a földalkálifém oxyddá nem alakult. Ezen eljárásnál az emittáló réteg természetesen jobban tapad a mag felületéhez, de maga a mag kevésbbé ellenállóképes és így drót­törések gyakoriak. 25 A találmány tárgyát már most eljárás képezi oxydkatódok előállítására, melynél az előbb említett két eljárás előnyeinek megtartása mellett azoknak hátrányai el­lcerültetnek. 30 Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy egy nehezen olvasztható, a földalkáli­fémekkel célszerűen nem ötvözhető fémből álló magot egymásután előbb egy szintén magas olvadásponttal bíró, de a földalkáli-35 fémekkel ötvözhető és csekély gőzfeszült­ségű oxydot alkotó fémnek vékony rétegé­vel és azután egy jól oxydálható fémnek vékony rétegével vonunk be, mely fém célszerűen egy vagy több földalkálifémmel 40 ötvözhető és aránylag csekély hőmérsék-45 50 létnél gőzösíthető, mire az így alkotott fémfelületet egészben vagy részben oxy­dáljuk és rajta a hatásos réteget meg­alkotjuk. A mag pl. wolframból vagy molybdán­ből állhat, melyet előbb platinával és az­után rézzel vonunk be, mely utóbbit oxy­dáljuk. Erre az oxydrétegre pl. fémes bá­riumot csapunk le, melyet végül hevítés útján ismert módon báriumoxyddá alakí­tunk. Az itt felsorolt anyagokat más, ha­sonló tulajdonságú anyagokkal helyette­síthetjük. Az első bevonó fém (pl. platina), xnely a földalkálifémekkel ötvözhető és magas olvadási ponttal bír, célszerűen le- 55 hetőleg csekély mértékben legyen oxydál­ható és oxydjának csak csekély gőzfeszült­séggel szabad bírnia. Végül kitűnt, hogy a földalkálioxydnak a magon való tökéletesen egyenletes szét- 60 terítését könnyen érhetjük el azáltal, hogy a magot előbb egy könnyen oxydálható és aránylag alacsony gőzfeszültségű fémmel, mint pl. rézzel, vonjuk be, ezt a fémet oxydáljuk, a földalkálifémet rávisszük, az 65 oxygén felcserélését eszközöljük és végül a rezet, ill. más e célra használt fémet he­vítés (úgynevezett flasholás) útján gőzö­sítjük. Szabadalmi igények: 70 Eljárás oxydkatódok előállítására, jel­lemezve azáltal, hogy egy nehezen ol­vasztható, a földalkálifémekkel célsze­rűen nem ötvözhető fémből álló magot egymásután előbb egy szintén magais 75 olvadásponttal bíró, de a földalkáli­fémek egyikével ötvözhető és csekély gőzfeszültségű oxydot alkotó fémnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom