92909. lajstromszámú szabadalom • Egyfedelű önhordó szárnyakkal

Megjelent 1930. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jHHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92909. SZÁM. — Y/h. OSZTÁLY. Egyfedelű önhordó szárnyakkal. Junkers Hugó műegyetemi tanár azelőtt Aachen, jelenleg Dessau. Pótszabadalom a 88539. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1921. évi március hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1918. évi március hó 22-ike. Az ismert egyfedelű repülőgépeknél, amelyek egy középtörzsből és az ehhez kétoldalt csatlakozó tartószárnyakhói állanak, ezek a szárnyak alul nincsenek 5 egymással közvetlen, összefüggésben és a törzzsel együtt sem, amelyről előállítási és szállítási szempontokból könnyen le oldhatóknak kell lenniök, alkotnak szerkezeti egységet. Az ezen szerkezet saját-10 ságának megfelelően ezen isimert konstrukciónál a törzs bizonyos mértékben az egész repülőgép gerincét alkotja, amelyen végeredményben az összes többi szerkezeti rész tartását leli és amelyben a 15 repülőgépre ható összes külső és belső erők összefutnak és kiegyenlítődnek. A törzs egyúttal a repülőgép által viendő terhek, személyek, motorok, tartányok és hasonlók számára mintegy alapzat gya-20 nánt szolgál. Ezeknek tehát nemcsak burkolatot nyújt, hanem közvetlenül felveszi súlyukat is. Az egyfedelűeknél eddig általánosan használatos építési mód alapján tökéletlen annyiban, amennyiben itt 25 még túlságosan előtérben tartatnak a szilárd talajon mozgó járműveknél szokásos szempontok, amelyek pedig lényegesen eltérők a szilárd talajon mozgó járművekéitől, míg a repülésnél fellépő erő-30 hatások csak másodsorban vétetnek figyelembe. Ennek a szerkezeti módnak első sorban az a hátráiiya, hogy a repülésnél az erőnek az erőhatását (felhajtást) előidéző elemekről, a szárnyakról a hor-35 dandó terhekre való átvitelét előbb több közbenső elemen át kell végigvezetni. Ugyanaz áll a tartószámyak repülés irányában való légellenállásának a csavar húzása által való kiegyenlítésére is. A törzsszabadalombeli egyfedelű ezzel 40 szemben azt az előnyt nyújtja, hogy felépítése a repülőgép tulajdonképpeni rendeltetésének megfelelő erőhatásokhoz jelentékenyen jobban simul és pedig azáltal, hogy a repülőgép által hordandó 45 terheket lehetőleg közvetlenül a tartószárny veszi fel és hogy a repülőgépre ható erők is lehetőleg már a tartószárnyban egyenlítődnek ki. E célból a szárnyak átmenő tartószerkezetét a repülőgépen 50 szállítandó terhek súlyának közvetlen felvételére a törzs helyett mintegy alapozat gyanánt képezzük ki. A tartószárnyak a teher alapzata, illetőleg mintegy az egész repülőgép gerince gyanánt való 55 ilyen alkalmazását még az is elősegíti, hogy a most a repülőgép egész szélességén végigvonuló szárnyrudazatot vagy hasonlót a szárny közepe felé, ahol a terhek természetszerűen összetorlódnak, már 60 csak a szárnyak itt legnagyobb mértékében jelentkező hajlító nyomatéka miat* is, igen erősre kell kiképeznünk. Iia a terhek nem rakhatók közvetlenül a szárny tartószerkezetére, akkor a 65 szárny mindkét oldalon végigvonuló főtartóihoz (rudazatához) segédtartókat vagy hasonlókat csatlakoztatunk, ame lyekre az illető terhek támaszkodnak. A repülőgép törzse most tehát az ezen 70 terheket körülvevő résszel együtt már csak ellenállás-csökkentő burkolat gyanánt, nem pedig ezen részeknek tartója, még kevésbbé mint a szárny tartója