92882. lajstromszámú szabadalom • Szárazföldi evezős jármű
Megjelent 1930. évi április hó 1-én. MAGYAR IURALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93882. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Szárazföldi evezős jármű. Rődl Rudolf őrnagy Debrecen. A bejelentés napja 1926. évi május hó 20-ika. A találmány tárgya szárazföldi evezősjármű, mely egyrészt az egészséges evezősportnak szárazföldöli való űzését, másrészt pedig a szárazföldi távolságok- 5 nak evezés által való legyőzését teszi lehetővé. Lényegében a találmány kerékpárra, motorkerékpárra vagy pedig négy, illetve többkerekü kocsira szerelt, lapátnélküli 10 evezőrudakkal és evezőüléssel ellátott csónaktestből áll, melynek evezőrúdjai áttételek közbeiktatásával a hajtókerekekkel vagy hajtólánccal vannak összekötve oly módon, hogy az evezőrudak mozgatá- 15 suk közben a hajtókerekeket egy irányiján hajtják. A találmány tárgya, a csatolt rajzon példaképpen felvett foganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 20 1. ábra a jármű oldalnézete, a 2. ábra a jármű feliilnézete, a 3. és 4. ábrák pedig részletrajzok. Az 1—2. ábrán feltüntetett evezőjárműnél az (a) evezőüléssel, mely fix vagy csú- 25 szó lehet, valamint (b) evezőkkel ellátott (c) csónaktest a (d) kerékpárra van rugalmasan felszerelve. A (b) evezők lapát nélkül készülnek, az evezőrúd külső vége pedig a fel-lehajtható (f) evezővillában 30 van forgathatóan ágyazva és végén (g) golyóvá van kiképezve, mely a rúdnak a villából való kicsúszását van hivatva megakadályozni. A (b) evezőrudak belső végére a (h) csigákon átvetett és szabad 35 végükön (i) kilincset hordó (j) áttételhuzal van erősítve, mimellett az (i) kilincs a (k) rúgó segélyével a kerékpárváz hátsó részéhez van hozzákötve. Az (i) kilincs az (1) hajtóláncba van beléakasztva 40 oly módon, hogy nyílirányú előremozgatása esetén vele együtt mozog a liajtólánc is, hátramozgatása esetén azonban a kilincs a hajtóláncból kiakad és azon elcsúszik. A jármű kormánya a rendes kerékpárkormány, azzal a különbséggel, 45 hogy az (111) karok az (n) emelő két végé' nél (o) pontokban csuklósán vannak megerősítve, továbbá, hogy az (m) karok szabad végei oly messzire nyúlnak és oly formára vanak kiképezve, hogy a lábbal 50 nekik lehet támaszkodni és a lábbal való kormányzásra alkalmasak. A jármű két oldalára ezenkívül a (p) kerekek vannak erősítve oly módon, hogy azok az (r) emelőkar segélyével a csónakból emelhe- 55 tők vagy süllyeszthetők és lesüllyesztett helyzetben a jármű ezen kerekeken nyugszik. A jármű hajtása a (b) evezőrudak - uak evezésszerű mozgatásával történik. Amint t. i. karjainkat behúzzuk, azaz az 60 evezőt a nyíllal ellentétes irányban mozgatjuk, a (j) huzal az (i) kilincset nyíl irányában elmozgatja és a kilincs magával viszi az (1) hajtóláncot is, mely a kerekeket mozgásba hozza. Amint pedig 65 Ivarjainkat kinyújtjuk, azaz. az evezőrudat nyíl irányában mozgatjuk, a (k) rúgó feszítőereje az (i) kilincset hátrafelé húzza és a kilincs kapaszkodás nélkül szalad el a hajtóláncon. Hogy az (i) ki- 70 lincsnek evezés közben ne kelljen ugyanolyan hosszú utat megtenni, mint az evezőcsapás hossza, ami kb. 0.8—1.0 méter, lehet az evezőrúd és a hajtólánc közötti áttételt a 3. ábrán feltüntetett módon is 75 készíteni. Ez esetben az (i) kilincs nem a (j) huzalra, hanem egy különálló (s) huzalra van erősítve, a (j) huzalnak szabad vége pedig vissza van hajtva és a jármű vázához van kötve. Az (s) huzal mozgat- 80
