92832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kiterjedésű víz és csapadékszegény területeknek egységesen és egyenletesen elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JOSsK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92832. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás nagy kiterjedésű, víz- és csapadékszegény területeknek, egységesen és egyenletesen, elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett. Vig- Emil gazdálkodó Budapest. A bejelentés napja 1926. évi január hó 26-ika. Hogy a növények fejlődését és a mező­gazdaságilag művelt vagy szélsőséges kli­mája miatt eddig kevéssé vagy egyáltalá­ban nem művelt földterületeket az időjá-5 rás szeszélyeitől függetlenné tegyék, ott, ahol víz feleslegben volt jelen, már ősidők­óta mesterséges locsoláshoz folyamodtak, amit a legkülönbözőbb, lényegileg azon­ban mindenütt azonos módon alkalmazz 10 tak. Mindezen locsoló eljárások azonban tökéletlenek ós kezdetlegesek, kivétel nél­kül nagy vízpazarlással járnak és ezért csak ott voltak használhatók és használ­hatók ma is, ahol mindenkor nagy víz-15 mennyiségek állottak vagy állanak ren­delkezésre. Ezen ismert, mesterséges lo­csoló módszerek a) rétek esetében a locsolandó terüle­teknek vízzel való elárasztásában vagy 20 permetezésében, b) szántóföldek esetében ós pedig: 1. csaknem kizárólag mocsári növé nyéknél, mint pl. rizsnél, ugyancsak víz zel való elárasztásban, 25 2. egyéb növényfajtáknál barázdás per­metezésben állanak, mely utóbbi azonban, egyrészt elégtelensége, másrészt pedig a természetszerűm velejáró nagy vízpazar­lás miatt, de egyéb okokból is, éppen a 30 mérsékelt égövben, kenyérmagvaknál ke­vésbé, inkább csak konyhaveteményekné] nyert alkalmazást és végül 3. az ú. n. esőztetésben, mely azonban csak a legutóbbi években vált ismeretessé 35 és a legkülönbözőbb fajtájú, ú. n. esőzteto berendezésekkel fog anat osíttatik és mely a kényszerítő szükség dacára, különböző okokból, pl. vízhiány stb. miatt nem ke­rülhet általánosan alkalmazásra, úgy­hogy tehát a kiterjedt szántóföldterületek 40 locsolásának kérdése, mint általában is­meretes, gyakorlati tekintetben továbbra is még megoldatlan feladatnak tekin­tendő. Mindezen locsoló módszerek megfelelő, 45 vízdús vízforrásnak könnyen elérhető kö­zelségét tételezik fel és pedig éppen ab­ban az évszakban (nyáron), melyben a természetes vízvezető medencék, mint fo­lyók, tavak, stb. vízállása rendszerint a 50 legalacsonyabb és ezenkívül a már meg­lévő vízjogok (hajózás, ipar stb.) miatt, egyáltalában semmi vagy csak elégtelen vízelvételt enged meg; vagy pedig fő- és mellékcsatornák, árkok és barázdák nagy 55 területre terjedő és messze szétágazó rend­szerét követelik meg ezek a locsoló mód­szerek, mely rendszer ott, ahol lankás te­repen és csak fokozatosan, évszázadok fo­lyamán, keletkezett (mint pl. Felsöolaszr go országban, Franciaországban, Spanyolor­szágban) ós ahol a nép úgyszólván abban nő fel, továbbra is fenntartható vagy az újabb időben művelés alá vett országok­ban, mint pl. Algierban vagy Északame- 65 rika nyugati államaiban, új berendezés­ként bevezethető, a mérsékelt égöv régi kultúrterületein azonban, e területek nagy vízhiánya miatt ós könnyen érthető egyéb okokból egyáltalában meg nem va- 70 lósítható többé. Kivételt képeznek ez alól természetesen az említett esőztető beren­dezések, melyek szabályozhatóságuk foly­tán, bár a kérdés tökéletes megoldásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom