92832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kiterjedésű víz és csapadékszegény területeknek egységesen és egyenletesen elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JOSsK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92832. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás nagy kiterjedésű, víz- és csapadékszegény területeknek, egységesen és egyenletesen, elegendő vízmennyiséggel való ellátására a rendelkezésre álló vízkészletek legtakarékosabban való felhasználása mellett. Vig- Emil gazdálkodó Budapest. A bejelentés napja 1926. évi január hó 26-ika. Hogy a növények fejlődését és a mezőgazdaságilag művelt vagy szélsőséges klimája miatt eddig kevéssé vagy egyáltalában nem művelt földterületeket az időjá-5 rás szeszélyeitől függetlenné tegyék, ott, ahol víz feleslegben volt jelen, már ősidőkóta mesterséges locsoláshoz folyamodtak, amit a legkülönbözőbb, lényegileg azonban mindenütt azonos módon alkalmazz 10 tak. Mindezen locsoló eljárások azonban tökéletlenek ós kezdetlegesek, kivétel nélkül nagy vízpazarlással járnak és ezért csak ott voltak használhatók és használhatók ma is, ahol mindenkor nagy víz-15 mennyiségek állottak vagy állanak rendelkezésre. Ezen ismert, mesterséges locsoló módszerek a) rétek esetében a locsolandó területeknek vízzel való elárasztásában vagy 20 permetezésében, b) szántóföldek esetében ós pedig: 1. csaknem kizárólag mocsári növé nyéknél, mint pl. rizsnél, ugyancsak víz zel való elárasztásban, 25 2. egyéb növényfajtáknál barázdás permetezésben állanak, mely utóbbi azonban, egyrészt elégtelensége, másrészt pedig a természetszerűm velejáró nagy vízpazarlás miatt, de egyéb okokból is, éppen a 30 mérsékelt égövben, kenyérmagvaknál kevésbé, inkább csak konyhaveteményekné] nyert alkalmazást és végül 3. az ú. n. esőztetésben, mely azonban csak a legutóbbi években vált ismeretessé 35 és a legkülönbözőbb fajtájú, ú. n. esőzteto berendezésekkel fog anat osíttatik és mely a kényszerítő szükség dacára, különböző okokból, pl. vízhiány stb. miatt nem kerülhet általánosan alkalmazásra, úgyhogy tehát a kiterjedt szántóföldterületek 40 locsolásának kérdése, mint általában ismeretes, gyakorlati tekintetben továbbra is még megoldatlan feladatnak tekintendő. Mindezen locsoló módszerek megfelelő, 45 vízdús vízforrásnak könnyen elérhető közelségét tételezik fel és pedig éppen abban az évszakban (nyáron), melyben a természetes vízvezető medencék, mint folyók, tavak, stb. vízállása rendszerint a 50 legalacsonyabb és ezenkívül a már meglévő vízjogok (hajózás, ipar stb.) miatt, egyáltalában semmi vagy csak elégtelen vízelvételt enged meg; vagy pedig fő- és mellékcsatornák, árkok és barázdák nagy 55 területre terjedő és messze szétágazó rendszerét követelik meg ezek a locsoló módszerek, mely rendszer ott, ahol lankás terepen és csak fokozatosan, évszázadok folyamán, keletkezett (mint pl. Felsöolaszr go országban, Franciaországban, Spanyolországban) ós ahol a nép úgyszólván abban nő fel, továbbra is fenntartható vagy az újabb időben művelés alá vett országokban, mint pl. Algierban vagy Északame- 65 rika nyugati államaiban, új berendezésként bevezethető, a mérsékelt égöv régi kultúrterületein azonban, e területek nagy vízhiánya miatt ós könnyen érthető egyéb okokból egyáltalában meg nem va- 70 lósítható többé. Kivételt képeznek ez alól természetesen az említett esőztető berendezések, melyek szabályozhatóságuk folytán, bár a kérdés tökéletes megoldásának