92699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzólámpák léghijjassági fokának ellenőrzésére és mérésére
Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92699. SZÁM. — YII/c. OSZTÁLY. Eljárás izzólámpák léghijjassági fokának ellenőrzésére és mérésére. Egyestilt Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1926. évi íebruár hó 8-ika. Az izzólámpagyártásiban a lámpák léghíj'assági fokának ellenőrzését általában Tesla-áraim segélyével végaik. A leforrasztott lámpát a Tesla-transzformátor 5 egyik pólusával érintkezésbe bozzák s a lámpában a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú áram okozta fényjelenséget figyelik meg: minél gyengébb a fény, annál tökéletesebb a lámpa vákuuma. 10 Ez az eljárás ugyan igen gyorsan és kényelmesen foganatosítható, azonban nem mindig feltótleniül megbízható. Azt találtuk ugyanis, hogy bizonyos körülmények kőzött a fényjelenségből tökéletes vá-15 kuumra kell következtetnünk, holott a lámpában számottevő nyomású gáz van. (Ez az eset — az elektromos kisülés kimlaradálsia számottevő gáznyomás mellett — egyébként különböző kisülési edényak-20 ben is fellép; a szakirodalomban ennek a jelenségnek „pseudo-váikuum" nevet adtak.) Emellett természetesen a Teslapróba a Vákuum fokának csupán becslésére alkalmas. 25 Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező eljárás a léghíjasság fokának quantitativ mértékét szolgáltatja. Eljárásúink további előnye, hogy a lámpagyártáöt befejező előégetéssel kapcsolatosan 80 végezhető úgy, hogy előégetés után egyszersmind a lámpa léghíjassági fokát pontosan isimerjük. Az eljárás alapgondolata az, hogy az égő lámpában fellépő ionizációt válta-35 kozó áüamú méréssel meghatározzuk és az ionizáció fokát használjuk vákuummérték gyanánt. Ismeretes, hogy ha kisnyomású gázon át elektron-áramot vezetünk, úgy a gáz 40 ütközési ionizálás folytán vezetővé lesz. Az így előálló vezetőképességet a gázon áthaladó pozitív ion-áram mérésével lehet meghatározni. Ismeretes továbbá az is, hogy körülbeiül 1 /100 0 mim higanyoszlopnak megfelelő gáznyomáson alul ez a po- 45 zitív ion-áram a gáznyomással arányos. Ebből következik, hogy a vezetőképesség mérése segélyével ilyen esetben a gáznyomás meghatározható. Ez utóbbi ismert tényen alapszik egy, a 50 három-elektródás • vákuumcsövek léghí jasságának mérésére általánosan használatos eljárás. Ez abban áll, hogy a szálat iz'zítással elektron-emisszióra bírjáik s az egyik, pozitív potenciálú elektróddiai az 55 e leiktron-áramot, a másik, negatív potenciálú elelktróddal a pozitív ion-áramot vezetik le és mindkét áraim erősségét mérik. Az áramerősségek hányadosa, az ú. n. váiku rum-faktor adja a léghíjasság mér- 60 tékét. Izzólámpában ugyaiuily módon a léghí j'asságot mérni nem lehet; bizonyos előfeltételek: az elektron-emisszió, az elektrónákat a negatív szálvógtől a poeátív 65 pólus felé gyorsító feszültség (á lámpa üzemi feszültsége), s így a gáznyomok ütközési ionizációja is adva vannak, azonban nincs a lámpában a pozitív ionok felfogására szolgáló, az izzószáltól elszige- 70 telt elektród. Jelen találmány értelmében ilyen elektróda gyanánt a lámpát kívülről borító vezetőbuxkolatot használunk. Erre a burkolatra (lásd 1. ábra, 1) s a lámpa egyik 75 sarkára (2) váltakozó áramú feszültséget kapcsolunk ós az átmenő áram erősségéből vagy más váltlakozó áramú mérésiből következtetünk a gáz vezetőképességére. Hogy az így külső burkolattal felszerelt 80
