92509. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés lapalakú anyagokhoz
Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92509. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Szárítóberendezés lapalakú anyagokhoz. Schilde Richárd mérnök Hersfeld. A bejelentés napja 1926. évi április hó 1-je. A találmány szerinti szárítóberendezést az jellemzi, hogy a szárítandó anyagrétek fölött vagy alatt vagy egyidejűleg úgy az anyag fölött, mint alatt csavar- vagy 5 eentrifugálszellőzőknek egy vagy több sorozata révén a szellőzőkhöz tartozó övekben keringő áramokat idézünk elő, mímel lett mindegyik szellőzősorozatnak közös hajtótengelyei a szárítandó anyag szállí-10 tási síkjával párhuzamosan fekszenek. A szellőzőknek a szárítandó anyagréteg szállítási síkjával párhuzamos sorozatokban való ezen elrendezése lehetővé teszi azt, hogy a szárítandó anyagrétegnek felii-15 letét keringő légáramokkal eddigelé el nem ért intenzív módon csapjuk meg, ami azzal a hatásos eredménnyel jár, hogy a szárítási idő tetemesen megrövidül és ez zel a szárító berendezés méretei is oly kis 20 határok közé szorulnak, amint azt a felületi szárítás általánosabb bevezetése aneg kivánja avégből, hogy gazdaságos beren dezések legyenek létesíthetők. A szóbanforgó célra a legalkalmasabbak 25 a röpítő szellőzők. A szellőzősorozatofcal gyakorlatilag legelőnyösebb közös hajtó tengelyeken elrendezni, hogy nagyszámú individuális hajtást megtakarítsunk, Azonban röpítő szellőzők helyett (mint 30 amilyenek a mellékelt rajzokon vannak feltüntetve) azonos elrendezés mellett centrifugálisszellőzők is alkalmazhatók, Hasonlóképpen a szellőzőknek oly elrendezése is foganatosítható, hogy mind-35 egyik szellőz*} hajtótengelyei a szárítandó anyag haladási irányához harántirányban fekszenek, amikor is azután a szellőzősorozatok számára nincsenek közös hajtóténgelyek. 40 Az eddigelé ismeretessé vált felületi szárító készülékek nem mutatják a keringő légáramokkal ily intenzív módon való felületi megcsapatást s ez nem is volt elérhető, mivel az eddigi felületi szárítóknál tökéletlen eszközökkel dolgoztak; nem 45 elegendő ugyanis az, hogy egy szárítókészülékben egy vagy több szellőző segélyével egyes pontokon keringő légáram- • lást idézzenek elő és még kevésbbé az, hogy forgó légszárnyak révén csupán lég- 50 örvényekről gondoskodjanak, hanem a szellőzőknek pontosan meghatározott elrendezése révén arról kell gondoskodni, hogy a keringtetett levegőnek egész menynyisége a szárítandó anyag felületével 55 lehetőleg merőleges ráfuvatás révén tényleg intenzív érintkezésbe is jusson, hogy ily módon a levegő a maga szárító hőtartalmát a leggyorsabb ütemben adhassa le a szárítandó anyagnak. Arról is kell 60 gondoskodni, hogy időegységenként és a szárítandó anyag minden felületességére lehetőleg nagy keringő légmennyiség rácsapatása következzék be. E maximumnak az energiafogyasztás, valamint a beruhá- 65 zási költségek tekintetében is természetesen gazdaságos határok között kell maradnia, ami az eddigelé ismeretessé vált szellőztetési módszereknél, teljesítőképességükre vonatkoztatva, tudvalevőleg nem 70 érhető el. így pl. a szélkerékszárnyak energiafogyasztása lehető legrosszabb hatásfokuk folytán igen nagymérvű, mihelyt csak valamivel nagyobb teljesítményű fordulatszámokra akarunk áttérni. 75 Ezze-l szemben a találmány tárgyánál, melynél csavar- vagy centrifugáiszellőzőknek egy vagy több sorozata révén a szellőzőkhöz tartozó övekben keringő áramokat idézünk elő, mimellett a szellőzők 80 1
