92490. lajstromszámú szabadalom • Lánchengerszabályozó
Megjelent 19HO . évi május li ó 296 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92490. SZÁM. — XlV/b. OSZTÁLY. Lánchengerszabályozó. Puskás Lajos oki. gépészmérnök, gy ár igazgató Békéscsaba. A bejelentés napja 1924. évi december hó 9-ike. A találmány egy lánchengerszabályozó szövőszékek és szalagszövőszékek részére, melynél a lánchenger teljesen le van fékezve, a láncfonalak a lánchenger és a 5 nyüstök közötti szakaszon fix és mozgó irányítóhenger által elasztikusan vannak feszítve s a lánchenger időszakos elforgása, ami a láncfonalak lefejtődése végett szükséges, ágáltál van lehetővé téve, hogy 10 annak fékje növekvő láncfonalfeszültségnél, illletve a mozgó irányítóhenger egy bizonyos eltolódásánál egy pillanatra tehermentesítődik. A hasonló célú előbbi szerkezetekhez 15 képest az újítás lényege főként az, hogy a lánchenger elforgását egy ütköző szabályozza, mely a mozgó irányítóhengerrel, másként feszítőhengerrel, illetve szalagszövőszéknél a feszítőcsigával áll kapcso-20 latban s amely egy fékkar vagy kilincs és egy ide-oda mozgó (fixhatárok között) kalapács között van elrendezve. Ez a berendezés lehetővé teszi a nyitás időpontjának rendkívül finom szabályozását és azt, 25 hogy a fék nyitása a láncfonalakra nem ró külön munkát, illetve nem okoz azoknál semmi feszültségenielkedést, inert a féknyitás mechanikai munkáját egy a fonalaktól független, kényszermozgású alkat-30 rész (kalapács) végzi. Másik fő újítás egy speciális önzáró szalagfék alkalmazása, amely tulajdonképen egy szalagos fék és egy dörzskilincs kombinációja. E fék fő előnyei: rendkívüli 85 egyszerűség, a fékező erő által rendszerint okozott csapnyomás absolut kiküszöbölése, végül hogy bármely lánchengerre, mely közönséges féktárcsával van ellátva, alkalmazható. Az 1. és 2. ábrák a berendezés vázlatát ke- 40 resztmetszetben tüntetik fel szövőszékre alkalmazva, a 3. és 4. ábrák pedig ugyanazt szalagszövőszékre alkalmazva. (L) a lánchenger, melyről a láncfonalak 45 (1, a, b) az (A) fix és a (B) mozgó irány ítóhengert (feszítőhengert) átölelve haladnak a nyüstök (N) felé. A (B) feszítőhengerre hat az (R) rúgó az (El, E2) és az (E3, E4) szögemeltyűk által, minek 50 következtében a láncfonalak megfeszülnek. A lánchenger tengelyére ékelt féktárcsát (T) acélszalag (Z) vagy lánc fogja körül, melynek végei (U) egy csukló (O) körül elfordítható rúdhoz (D), illetve dörzski- 55 lincshez vannak erősítve. Ez utóbbi a féktárcsára támaszkodik és minthogy az (O) csapot befogadó nyílása hosszúkás, ezért saját hossztengelye irányában elmozoghat mindaddig, amíg a fékszalag azt engedi. 60 A féktárcsát a láncfonalak feszültsége a (3) nyíl irányában igyekszik elforgatni, a tárcsa pedig a súrlódásnál fogva magával viszi a (D) dörzskilincset, melynek a tárcsával való érintkezési felülete az (O) csuk- 65 lóhoz képest excentrikus és amely a fékszalagot megfeszíti azáltal, hogy annak végeit (U) a tárcsától) távolítja a (4) nyíl irányában. Az elfordulás azonban csakhamar véget ér, mert a szalag azt megakadá- 70 lyozza s a (D) beékelődik. A (G) rúgó a fék zárásának gyorsaságát biztosítja. Az (E5) emeltyűkarral összeköttetésben vana(D)-hez csuklósan erősített excentersegment alakú ütköző (Ü), mellyel szem- 75 ben van elrendezve a (K) ide-oda mozgó kalapács. Ha a (B) feszítőhenger szövés folyamán a (2) nyíl irányában elmozdul,
