92361. lajstromszámú szabadalom • Elosztó szerkezet biológiai szennyvíz tisztító telepek oxidációs szűrőtestéhez

Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LETRAS 92361. SZÁM. — XXI/b. OSZTÁLY. Elosztó szerkezet biológiai szennyvíztisztító telepek oxidációs szűrőtestéhez. Puky Márton ny. kir. kultúrmérnök Budapest. .A bejelentés napja 1926. évi szeptember hó 17-ike. Derített házi és egyéb szennyvizeknek a leggyakrabb esetben még úgynevezett biológiai szűrő eljárással való tökéletesebb tisztítása szükséges, ami akként tör-5 ténik, hogy a már derített szennyvizet koksz vagy szénsalakból készített jól szellőző szűrőn átcsepegtetjük, miközben a szűrőtestben tenyésző baktériumok a vízben oldott vagy még lebegő állapotban 10 lévő szennyező anyagokat felélik, oxidálják. Hogy ilyen biológiai oxidációs szűrőtest jóeredménnyel tisztítson, annak —> sok egyéb mellett — egyik igen lényeges 15 feltétele, hogy a szennyvíz a szűrő egész felületén a legegyenletesebben legyen elosztva. A vízelosztás idáig tökéletesen csak mozgó szerkezetekkel (forgó vízelosztó, 20 billenő vályú stb.) van megoldva. Ezeknek azonban — különösen kisebb telepeknél — az a lényeges hátránya, hogy szinte állandó szakszerű felügyeletet igényelnek, ami lényeges üzemköltséget jelent; kellő 25 felügyelet hiányában viszont a legkisebb üzemzavar sokszor igen kellemetlen komplikációkat okozhat. Fix, nem mozgó szerkezetek (vályúk túlfolyó peremmel vagy lyukakkal, hullá-30 mosan vagy másként alakított lyukgatott lemez stb.) különösebb felügyeletet ugyan nem igényelnek, vízelosztásuk viszont teljesen rossz. A leírandó szerkezet olyan fix alkat-35 részekből álló vízelosztó berendezés, melynél a tökéletes vízelosztás biztosítva van. A már derített szennyvíz az 1. számú ábrán feltüntetett „TT"-alakú elosztó vályúba (vasbeton) annak milliméter pontossággal egy szintbe hozott túlfolyó (a) nyílásain 40 át a csepegő vályúba (b) horganybádog jut, melyek az elosztó vályú hornyába illeszkednek és szükség esetén üzemzavar nélkül kicserélhetők; a csepegő vályúk oldalán szintén egyszintben kivágott lyuka- 45 kon keresztül, (c) pedig a rajzban külön fel nem tüntetett ismert módon készült szűrőtestre jut. A víz azonban úgy az elosztó, mint a csepegő vályúban végig folyva hullámszerűen mozog és így hama- 50 rább folynak ki azon a nyíláson, melyet a vízhullám hamarább érint. Szükséges tehát, hogy a víz túlfolyása a vályúban késleltetve legyen addig az ideig, amíg a vízfelszín a vályúban megnyugszik. Ez töké- 55 letesen el van érve azáltal, hogy a túlfolyó nyílások előtt álló (é) (beton) és bemerülő (f, g) (horganybádog) falakat alkalmazunk és a falak között mogyorónagyságú kavics-, koksa- vagy salakszű- 60 rőt (h) helyezünk el. Az érkező víz a két belső bemerülő fal (f) között gyorsan végig fut és felszíne (V, Sz) megnyugszik, egy a túlfolyó nyílásokénál magasabb szinten. Ez a szintkülönbség viszont igen 65 lassan fog ismét eltűnni, mert a víz kénytelen az ábrán szakgatott vonallal jelzett úton haladva az álló és bemerülő falak és a szűrő sebesség csökkentő tetemes ellenállását legyőzni, míg aztán a külső be- 70 merülő fal (g) és a túlfolyó nyílások betonfala (i) közötti térben (j) a szűrőn átszivárogva egyenletesen emelkedik és így minden egyes túlfolyó nyíláson egyszerre csordul ki. 75 Ugyanígy van szerkesztve a horganybádog csepegő vályú is (2. sz, ábra), de csak egy bemerülő falai, (k).