92354. lajstromszámú szabadalom • Kompenzált asynchrongép

Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 92354. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Kompenzált asynchrongép. Sachsenwerk, Licht- und Kraft A.-G. Niedersedlitz-Dresden. A bejelentés napja 1923. évi julius hó 16-ika. A jelen találmány célja egy asynchrongép fázis eltolódásának tökéletes kompenzálása, a kompenzálási feszültségnek magaban a gépben egy második, a primár 5 részen elrendezett kommutátorral bíró tekercs segítségével való létesítése által. Egy asynchi-on forgó áramú mótorhoz való ily kompenzálási elrendezés van példaképen az 1. ábrán feltüntetve. A pri-10 mártekercset az (a) rotorfázistekercs, a sekundiirtekercset pedig a (b) statorfázistekercs képezi. Az (f) indító ellenállást, mint a rendes asynchronmótornál, a sekundártekercs kapcsaihoz lehet kap-15 csolni. A rotortekercs a (d) csúszógyűrűk útján az R, S, T hálózattal van össze kötve. A rotoron azonkívül a kevés teker vényből álló (c) egyenáramútekercs (kompenzálási tekercs) van elrendezve, mely 20 az (a) fázistekercs hornyaiban lehet elrendezve és az (e) kollektorral van ellátva, amelyen egy egyszerű kefesorozat van megerősítve; utóbbi három egymáshoz képest elektromosan 120° alatt eltolva 25 elhelyezett keféből áll, melyek a (g) kapcsoló bekapcsolása után a (b) statortekerccsel sorba vannak kapcsolva, úgyhogy a sekundár áramkör a keféken át a kompenzálási tekercsben záródik. 30 Ezen elrendezés működési módja a következő: A rotor két tekercse transformatikusan van egymással összekötve. Ha az (a) fázistekercset a hálózati feszültséghez kap-35 csoljuk, úgy — minthogy a forgási mező minden terhelésnél majdnem változatlan marad, a mótor fordulatszámától függetlenül — a (c) egyenáramútekercsben egy meghatározott, gyakorlatilag állandó, a hálózati frekvencia nagyságával bíró Í0 feszültség keletkezik. Minthogy a főmező a kefékhez képest a csuszamlási frekvenciával forog, ennélfogva a keféken a csuszamlási frekvenciával bíró feszültség mutatkozik. Ezen 45 feszültséget, mely ugyanazon frekvenciával bír, mint a sekundárfeszültség (csuszamlási feszültség), ez utóbbival most közvetlenül sorba kapcsoljuk. A kompenzálótekercsbe folyik tehát a kom- 50 mutatorkeféken át a sekundártekercs teljes árama, amely munka- és mágnesezőáramból tevődik össze. A kompenzálási feszültségnek alkalmas nagyságánál és alkalmas kefeállásnál a statorban előre- 55 siető fáziseltolódást és ezáltal a hozzávezetetett hálózati áramnak teljes kompenzálását érjük el vagy fázisban előresiető áram szállíttatik a hálózatba. Mindezen foganatosítások tetszőleges egy- 60 vagy többfázisú rendszer asynchronmótorai számára érvényesek, akkor is, ha ezeket asynchrongenerátorok gyanánt alkalmazzuk. Ha a primáráramot nem a rotorba, hanem a statorba vezetjük be, 65 úgy a kompenzálási tekercs és a kommutátor a statoron van elhelyezve, míg a sekundarrészhez való áramhozzávezetés forgó kefék útján történik. Lényeges, hogy a találmány által a 70 hozzávezetett áramnak tökéletes kompenzáló cos. <p = l-re, minden terhelés számára és csak egy meghatározott kefeállásnál érhetjük el. A kompenzálási tekercs által létesített feszültség legnagyobb 75 hatását elméletileg akkor érjük el, ha a kefeállást úgy választjuk meg, hogy a kompenzálási feszültség vektora a csu-