92205. lajstromszámú szabadalom • Csiptető, főképen iratok számára
Megjelent 193Q . évi május hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92205. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Csíptető, főképen iratok számára. Gerg-ely Rezső kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 12-ike. Ismeretesek olyan csíptetők, amelyek pofáit ill. éleit, a csiptetőszárakhoz képest, keresztben járó, lejtős tolóka csukja össze és tárja szét. Ezeknél a lejtőkivágás, még 5 pedig hosszú lyuk gyanánt van kiképezve s ez működteti az egyik csiptetőszárnak sarkantyúszerűen, hátra kinyúló csapját. Egy csap nem elegendő, hanem rendszerint két csap és két hosszú Jyuk van, ezenkívül 10 még a tolókát is külön vezetékbe kell befogni, amely a lejtő ékhatását felveszi. Mindez nagyon körülményes, úgyhogy az ilyen csíptetők előállítása ós összeszerelése nehézkes. Szerkezetükből mindazáltal 15 hiányzik még a rugalmas elein, ami a záróállás rögzítéséhez volna szükséges. További hátrány az is, hogy mozgatóművük, szükségképen, holt helyet igényel és hogy a lemezből csákozott tolóka "}gye-20 nesen fürészeli a csapokat, úgyhogy a csíptető nem is tartós. A találmánynak az a célja, hogy mind e hátrányokat kiküszöbölje. A találmány szerint a tolóka két ágból áll, amelyek 25 ögyik végükön közös tőbe mennek át és amelyek egyike az egyik, másika pedig a másik csiptetőszáron, az egyiken lejtő gyanánt fűződik keresztül, inimellett a tolókaágak, célszerűen, keretté is záród-80 nak. A lejtő közönségesen sodronyból készül, amit azután egyszerű csaplyukak tengelyirányban vezetnek, tehát egészben véve könnyű, egyszerű és tömegcikk gyanánt is olcsón előállítható csíptetőt nye-35 rünk. A találmányt egyébként az idetartozó vázlatos rajzok nyomán írjuk le közelebbről, melyek kiviteli példák gyanánt iratcsiptetőket tüntetnek fel. 1. ábra az iratcsiptető hosszmetszete, 40 záróállásban. 2. ábra más iratcsiptető hosszmetszete, nyitóállásban. 3. ábra üres iratcsiptető hátulnézete, záróállásban. 45 4. ós 5. ábra egy-egy üres iratcsiptető alaprajza, az első záró-, a második pedig nyitóállásban. 6. és 7. ábra egy-egy aljzat alaprajza. Mindenütt (1) a viszonylag mozgó, (2) 50 pedig a viszonylag helytmaradó csiptetőszár, amely utóbbi a csiptető aljzatává van kiképezve, (3) gyámok az aljzaton, (4) a mozgószár csuklója, (5) a tolókeretnek vízszintes, (6) pedig ugyanennek lej- 55 tős ága, (7) a fogantyú, (8, 9) a sodronyvégek görcsei, (10) a mozgó csiptetöszár vezetőfüle, (11) az aljzat szögecslyukjai és (12) a levéicsomó. A csiptető úgy működik, hogy ha a 60 hegedűvonószerű (5—9) tolókeretet, a (7) fogantyúnál fogva, az iratgyűjtőhöz rögzített (2) aljzathoz képest, a 3. ábrát tekintve, balra toljuk (5. ábra), akkor a csiptető felnyílik (2. ábra), ha pedig a 65 tolókeretet visszahúzzuk (3. és 4. ábra), akkor a csiptető összecsukódik (1. ábra). Az 1—3. ábrákból láthatólag, a tolókának 16) lejtős ága átdöfi a (2) viszonylag helytmaradó szárnak (3) gyámjait, ame- 70 lyeknek lyukjai tehát a (6) ágat saját hossztengelye irányában vezetik. Így az (5) vízszintes ág egyenesben érintkezik az (1) mozgószárral, amellyel, a kifelé domborodó (10) fül segélyével kapcsolódik, 75 miért is az (1) viszonylag mozgó csiptetőszár, valamint a rajta keresztülfűződő (5) tolókaág közötti fölfekvőfelület nagyobb,
