92191. lajstromszámú szabadalom • Ólomzár
Megrí el ent 1930. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 92191. SZÁM. — XV I <1. OSZTÁLY. Ólomzár. Sztancsa Gyula igazgató és Gombos Lipót igazgató Temesvár, mint Freud J. Fiai budapesti cég jogutódjai. A bejelentés napja 1924. évi augusztus hó 27-ike. Az ismeretes ólomzárak, lényegileg, átmenő nyílással bíró, rendesen kerekded alakú test formájában vannak kiképezve. A nyíláson a lezárandó tárgyhoz erősített 5 drót, fonál, stb. két szabad végét átvezetik, majd a zárat összesajtolva a végeket abban rögzítik. E zárak hátránya abban áll, hogy azokat egyszerű módon feltörik azáltal, hogy 10 a köteléket a képlékeny anyagból kihúzzák, majd később ismét ugyanoda visszavezetik, anélkül, hogy a feltörés a záron különösebb nyomokat hagyna. A találmány tárgyát képező zár akként 15 van kiképezve, hogy annak ily egyszerű feltörése nem lehetséges. Lényege abban áll, hogy az ólomtest közepe táján furattal bír, amelybe a kötőszerv, pl. zsineg vagy szalag által, zárt állapotban, hurok-20 szerűen körülvett csap illeszkedik. Példakénti kiviteli alakokat a mellékelt rajz ábrái mutatnak. Az 1. ábra a zárat felülnézetben, csap nélkül, a 25 2. ábra a zárat az 1. ábra II—II vonala mentén képezett metszetben, a 3. ábra a zárat az 1. ábra III—III vonala mentén képezett metszetben, a 4. és 5. ábrák a csap különböző alak-30 ja.it, a 6. ábra egy fémszalag egyik végét, a 7. és 8. ábrák szerelt zárakot mutatnak. (i) a lapos, ólomból, vagy valamely más képlékeny anyagból képezett test, amely-35 ben a (2) vájat van kialakítva. A vájat lehet egyik végén zárt, mint a példaként feltüntetett esetben, de lehet teljesen átmenő is. A zár a középrészén, célszerűen kúpos profillal, át van fúrva (3). A furat oldalfalai (4) hornyokkal lehetnek ellátva. 40 A 4. ábra a furatba illő csonka kúpot mutat, melynek (h) magassága, célszerűen, valamivel nagyobb az (1) test vastagságánál, hogy a furatba helyezve, azon úgy lent, mint fent túlnyúlik. Ez anyag- 45 többlet az összesajtolás alkalmával szétterül és kitölti a (4) hornyokat. Ezáltal a dugó és a zár teste egymással bensőbben köttetnek össze. Az 1—4. ábrák példaként azt az esetet 50 tüntetik fel, amidőn mint kötőszervet fáimszalagot alkalmazunk. A fémszalag két vége a dugó átmérőjének megfelelő nagyságú (5) lyukkal van ellátva. Szerelés céljából a (6, 7) szalagvégeket a (2) vá- 55 jatba vezetjük, a (8) dugót a 2., illetőleg 3. ábrákban pontozva berajzolt helyzetbe illesztjük, majd a zárat, ismert módon öszszesajtoljuk. A készre szerelt zárat a 7. ábra mutatja. E zárból a kötőszerv (sza- 60 lag) kihúzását a dugó megakadályozza. Hogy a szalag végéig a húzás következtében, a dugót esetleg el ne nyírják, ennek középső (9) szakasza (9. ábra) esetleg valamely szívós anyagból (pl. vasból, stb.) 65 is készíthető. A találmány értelmében a dugó teljes egészében is készíthető valamely nagyobb szilárdságú szívós anyagból; ez esetben a plombázó szerszám sajtolás alkalmával 70 csakis a dugót körülvevő képlékeny ólmot alakítja. Hogy e sajtolás közben az ólom a dugóval bensőleg köttessék, kerületi (10) vagy alkotó irányú (11) hornyokat képez- 75
