92185. lajstromszámú szabadalom • Árnyékszéköblítőkészülék

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. MA&YAfi KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93185. SZÁM. — XXl'/b. OSZTÁLY. Árnyékszéköblító' készülék. Ducliuszky József lakatos Budapest. A bejelentés napja 1926. évi január hó 20-ika. A leginkább elterjedt, víztar tánnyal és úszóval működő szifonos árnyékszéköblítőkészülékek a gyakorlat követelményeinek még mindig több tekintetben nem tesznek 5 eleget, működésük sok esetben megbízhatatlan, különösen pedig az úszónak valamely okból való megrekedése esetén felmondják a szolgálatot vagy a nyitott tartály túltelése folytán az árnyékszékhelyi-0 ségnek, illetve falaknak elárasztását okozhatják és azonkívül szembeötlő, nem éppen tetszetős külsőt mutatnak, végül pedig a nyitott víztartány télen (nagyobb hideg esetén fedett helyiségben is) befagyhat. 5 Ezért javaslatba hoztak már víztartály-és úszónélküli árnyékszéköblítőrendszereket is, melyeknek egyik fajtájánál az ülődeszka rudazat révén kettős szeleppel, ezeknek egyike pedig légtartállyal állott 0 összeköttetésben, melybe a vízvezetéki nyomóvíz mindenekelőtt az ülődeszka le nyomása révén vezérelt szelep útján a légtartályba tódult s ezzel a levegői összesürítette, majd, az ülődeszka fel-5 szabadulásakor, a sűrített levegő a nyomóvizet a klozettkagyló felé szorította. 0 rendszer azonban, eltekintve az aránylag bonyolult rudazattól, nem vált be. meri egyrészt az ülődeszkától függő működte-3 tés nem mindig kívánatos, másrészt pedig a még mindig nagy térigényű légtartály folytán e rendszer, mely a víztartály kiküszöbölését célozta, az utóbbit ismét csak egy tartállyal (légtartállyal) helyettesí) tette, mely szintén sok helyet foglal el és azonkívül a sűrített levegő csak az első pillanatban fejtett ki megfelelő hatást-Az említett rendszereknél tehát a vízöblítés víz- vagy nyomólégtartály közvetí) tésével történt; ha már most a feladat az. hogy az öblítés víz- vagy légtartály nélkül, tehát a víznek a vízvezetéki csőből közvetlenül való lefelé áramlása révén történjék, akkor oly hidraulikai vagy mechanikai szerkezetről kell gondoskodni, 45 mely a víznek bizonyos, előre meghatároz zott (célszerűen szabályozható) ideig való áramlását teszi lehetővé, majd ezen időköz elteltével a víz hozzáfolyását önműködően elzárja. Erre a célra is javas- 50 latba hoztak már önműködő szerkezeteket, melyeknél az öblítővizet beboosátó szelep rúdja körül vízátbocsátónyílással ellátott lebegő dugattyú volt lazán elrendezve, melyet az említett rúdon szilárdan meg- 55 erősített további szelep és a dugattyú alatt lévő menesztőtárosa fogott közre, úgyhogy a szeleprúd megemelésekor az öblítővizet bebocsátó szelep nyitása, a lebegő dugattyúnak a menesztőtárcsa 60 segélyével való megemelése és a másodsorban említett szelep nyitása folytán a dugattyú átbocsátónyílásának szabaddá tétele következett be és így a szeleprúd működtető rudazatának a szokásos kézi- 65 fogantyú meghúzásakor bekövetkező elmozgatásakor az öblítővíz egyúttal az említett lebegő dugattyú alatti kamrát is megtöltötte, a fogantyú elengedésekor pedig az ismét lesüllyedő dugattyúnak emlí- 70 leit átbocsátónyílása elzáródott és a dugattyú alatt lévő víz a dugattyú és a készülék tokja közötti szük résen át szoríttatott ki; a szük résen keresztül történt vízkiszorítás, mint hidraulikai ellenállás 75 megfelelően késleltette a dugattyú visszasüllyedését, vagyis az öblítővizet bebocsátószelep végleges záródását. Ez a késleltetés szabta meg tehát az öblítés teljes időtartamát. 80