92178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tojás konzerválására

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 92178. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás tojás konzerválására. Bleier Adolfné bizományos neje Budapest. A bejelentés napja 1926. évi augusztus hó 23-ika. A baromiitojásóknak belsejében — miként az ismeretes — egy légtér foglaltatik, amelynek levegője, a tojás héjának elég tág likacsain keresztül, a külső levegővel 5 kicserélődhet. A költés után elraktározott tojásokban ez a légcsere, egy bizonyos idő multán, meg is történik, miáltal a légkörben állandóan jelenlevő erjesztő, bomlasztó baktériumok, a tojásba jutva, annak rom-10 lását idézik elő. A sokféle, ismeretes, tojáskonzerváló eljárás mind oda törekszik, hogy ezt a bomlasztó folyamatot megakadályozza és ezt fagyasztással, a tojás légtértartalxnának sterilizáló gázokkal való 15 kicserélésével, a tojásnak levegőtől elzáró közegbe való helyezésével, a tojás anyagának, héjtalanítás után, más anyaggal való keverése és szárítása által, sterilizált anyagokkal telített csomagolással és végül 20 a tojáshéj likacsainak különböző bevonóanyagokkal való eltömése által igyekszenek elérni. A fagyasztással sokáig konzerválható a tojás, de anyaga fizikai változást szenved; 25 sűrű lesz, nem verhető fel többé és nehezen keverhető liszttel, stb.-vel. A sterilizáló gázok bevezetése, mint pl. a Formaldehyd, igen körülményes, nem gazdaságos eljárás, azonkívül a tojás anyaga abszorbeálja 30 őket, ami a szervezetre hátrányossá válhat. A levegőtől való elzárás céljából mész-vízbe, vízüvegbe, krétaporba rakják a tojást, de ez az eljárás helyhez kötött, a szállítást kizárja, azonkívül anyaga 35 ugyancsak fizikai változást szenved, nem verhető fel és értéke a kereskedelemben a friss tojásénál jelentősen alacsonyabb. A feltört tojások anyagának tejjel, cukorra] való keverése, szárítása útján való konzer-40 válása a tápértéket ugyan fentarthatja. de ezenkívül ezen konzerválás eredménye semmiben sem pótolja a friss tojás gyakorlati szerepét. Végül az impregnált anyagba való csomagolásnak, vagy az eddig ismeretes bevonóanyagoknak az a közös hi- 45 bája, hogy valahol folytonossági hiány keletkezik (a csomagolás záródásánál, a bevont felületen) a víz, nedvesség, nyirkosság megtámadja őket, azonkívül aa ismert anyagokkal bevont tojások főzés 50 közben megprepedeznek. Mindezen hiányoktól teljesen mentes e bejelentett, igen egyszerű eljárás, amely elsősorban, éppen egyszerűségénél fogva, a gyakorlati kivitelre igen alkalmas, de 55 más tekintetben, hosszú időn át raktározva a tojást, az a friss tojástól semmiben sem különbözik, amennyiben anyaga fizikai változást, sem srdyveszteséget nem szenved, ugyanúgy felverhető, mint a frisa 60 tojás, megfőzve el nem reped, csomagolása, szállítása ugyanúgy történhet, mint ahogy a friss tojás szállítása szokásos. Az eljárás maga abban áll, hogy illó oldószerben gyantát, gyantafélét, szurkot, 65 fehér szurkot vagy sellakot, vagy egyébb lakkot feloldunk és a tojást ebbe az oldatba mártva, megszárítjuk. A szárítás történhet levegőn vagy olyan alkalmas tartányban, készülékben, vagy helyiség- 70 ben, melyben az elpárolgott illó oldószer újólag összegyűjthető. A száradás után a tojás héján egy egyenletes, leheletszerű védőréteg marad hátra, amely a tojáshéj likacsait légmentesen elzárva, a légcserét, 75 a bomlasztó baktériumok behatolását lehetetlenné teszi. A gyors száradás következtében pedig nem keletkezhet sehol a védőrétegben folytonossági hiány. A hátramaradó réteg, mint vízben oldhatat- 80