91934. lajstromszámú szabadalom • Felfogóernyő világos helységben vagy szabadban vetített, álló vagy mozgó képekhez

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLTI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91934. SZÁM. — IX/hi OSZTÁLY. Felfogóernyő világos helyiségben vagy szabadban vetített, álló vagy mozgó képekhez. Benke József vezérkari őrnagy Budapest. A bejelentés napja 1925. évi május hó 18-ika. A találmány tárgya felfogóernyő világos helyiségben vagy szabadban vetített, álló vagy mozgó képekhez, mely a gyakorlati követelményeknek megfelelő, éles képek 5 előállítását teszi lehetővé. Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a magában véve ismert módon előállított, tulajdonképpeni képfelfogó felület előtt, ettől függetlenül vagy evvel együtt mozgatott, fény-0 elnyelő, pl. bágyadt fekete színű lapokkal határolt, egymás mellé sorakoztatott, elül nyitott rekeszeket rendezünk el, úgyhogy a rekeszhatároló falak megakadályozzák, hogy a kép fel fogó felületre a kép élessé-15 gét károsan befolyásoló reflexfény jusson vagy mellékmegvilágítás essék. Az egymás mellé sorakoztatott rekeszeknejt mozgatása lehet egyenes vonalú, forgó vagy alternatív, mely esetekben a mozgás !0 sebességére nézve az a megszorítás áll fenn. hogy nagyobb legyen, mint amily gyorsasággal a fénybenyomásoknak a szemben való érzékelése végbemegy, vagyis kb. 1j1

másodperc. í5 A mellékelt rajzon a találmány tárgyának példaképpeni foganatositási alakjai vázlatosan vannak feltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatositási alak elülnézefe, a iO 2. ábra ennek oldalnézete, illetve függőleges metszete. A 3. és 4. ábrák két további foganatositási alaknak egy-egy részletét elülnézetben mutatják be. Az !5 5. ábra végül a rekeszek előállításának egyik módozatát axonometrikus ábrázolásban tünteti fel. Az 1. és 2. ábrán bemutatott foganatositási példa szerint a párhuzamos tengelyű tO két (a) henger körül végnélküli (h) vásznat vezetünk, melynek külső felülete a vetített képek felfogására szolgál. Vászon helyett alkalmazhatunk celluloidot vagy gumit is és a képfelfogó felület gyengébb fényforrás h aszná Ihat ás át, jobb plasztikus- 45 ság és tisztább képek elérését célzó, magukban véve ismert eljárások szerint kezelhető. A végnélküli (b) képfelfogó felület üülső oldalán már most annak négyzetes me- 50 zőkre való beosztását eredményező, egymás mellé sorakoztatott, elül nyitott rekeszek vannak elrendezve, miket a hossz- és keresztirányban haladó, előnyösen fényelnyelő, pl. bágyadt fekete színű, fémből, 55 celluloidból, kéregpapirosból, gumiból stb.ből való (c), illetve (d) szalagot alkotnak. Az (e) rekeszeket oldalról határoló (c, d) szalagokat célszerűen magán a képfelfogó felületen erősítjük meg, úgyhogy azok evvel 60 együltmozognak. A rekeszek előállításának egy különleges módja az 5. ábrán látható, mely szerint a rekeszek mindenkori mélységének megfelelő szélességű (f) fém-, celluloid-, kéreg- 65 papírszalagot vagy effélét a rekeszek szélességi és hosszúsági méreteinek megfelelően az ábrán látható módon derékszögben akként hajlítunk meg, hogy általa az egy sorban lévő rekeszeket három-három oldal- 70 ról határoljuk. Az ily módon kiképezett (f) szalagokat a kellő helyeken létesített (g) füleknél fogva a képfelfogó felületen a mozgás irányára merőlegesen, egymással párhuzamosan erősítjük meg, úgyhogy 75 minden oldalról határolt, elül azonban nyitott rekeszek keletkeznek, animellett a képfelfogó felület a szomszédos szalagok érintkezési vonala mentén hajlítható is. Ennél a megoldásnál az (a) hengerek helyett 80