91919. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vacuum-destillálásra

Megjelent 1930. évi május hó 15-éti. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LETRAS 91919. SZÁM. — IY/i. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés vacuum-destillálásra. Zieley Processes Corporation New-York. A bejelentés napja 1925. évi január hó 7-ike. A találmány tárgya általában, vagy légköri nyomásnál vagy mérsékelt vacuumban való destillálás alkalmával bomló vagy bomlásra hajlamos anyagoknak ma-5 gas vacuumban való destillálására alkalmas eljárás és berendezés. A találmány célja oly eljárás és berendezés létesítésére, melyben a destillálás közben az anyagok bomlása elkerültetik 10 vagy a legkisebb mérvre csökkentetik. A találmány egy további célja annak megakadályozása, hogy a destillálás közben a kezelt anyag el nem gőzölt részei juthassanak át a destillátumba, ami a destillátu-15 mot fertőzné. A találmány többi célja és előnye a leírásból tűnik ki. A találmány tárgya különösen bevált kőolaj és egyéb szénhydrogén destillálásá-20 nál s ennek megfelelően ezzel kapcsolatban ismertetik, noha nem korlátozódik kizárólag ezen anyagok kezelésére. A találmány előnyeinek megértésére és az összehasonlítás megkönnyítésére előbb 25 a petróleumtermékek jelenleg szokásos finomítási műveleteit ismertetjük. Ezen eljárásokban kelendő olajok termelése céljából elkerülhetetlen, hogy az összes destillációs termékek — talán a benzin-frak-30 ciók kivételével — kénsavval és alkáliával kezeltessenek, vagy absorbeáló anyagon, pl. Puller-földöu vagy csontszénen át szüressenek, hogy a terméknek kellemetlen színt és szagot kölcsönző alkatrészei elvo-35 nassanak. Némely frakciót ezután még gőzzel kell újból destillálni. Néha még a benzinfrakció is ily kezelésre szorul. A kezelés ezen módja igen költséges, egyrészt a felhasznált kénsav és marólúg 40 folytán, másrészt mert a kezelés és az ezt követő mosás terjedelmes berendezést és sok munkát igényel és végül mert tetemes anyagveszteség lép fel, mely kenőolajok esetén 25%-ot is elér. A jelenleg használatos eljárások egy ti- 45-pikus példája az, amelyben nagyszámú különböző forrpontú frakciókat tartalmazó nyersolaj légköri nyomáson destilláltatik a benzin és a világítóolaj ledestíllálására. Az ezen destillálás után vissza- 50 maradó kenő-destillátumnak nevezett maradékot közvetlenül lánggal fűtött kazánban, lyukgatott csőkígyón át bevezetett gőz áramában fosztjuk meg a könnyebb olajoktól. E destillálást akkor szakítjuk 55. meg, amikor a maradék a kívánt viskositást eléri. E maradék jó szagú, de sötét színű és ezért a fentemlített okoból kénsavval kezelendő, vagy Fuller-földön át szűrendő. 60 A kénsavval való kezelés a gyakoribb. Ez rendszerint úgy történik, hogy a fenti módon létesített kenőolajmaradék minden hordójára számított 10—25 kg kénsavval nyomólevegő révén az agitátorban össze- 65 kevertetik. A kénsav az olaj festőanyagaival szennysavnak nevezett aszfaltszerű termékké egyesül, melyet leülepítünk és lecsapolunk. Az olajban maradt szabad savat ezután vízzel mossuk ki. A mosott 70 olajat már most neutralizálás céljából marólúggal agitáljuk, majd újból többször mossuk vízzel és végül kb. 60° hőmérsékletű légárammal fényesítjük. Az ezen kezelés alkalmával fellépő anyag- 75 veszteség a használt kénsav mennyiségétől függ és 15—25% között mozog. Ezen veszteségtől és a kezelési és anyag-költségektől eltekintve, a késztermék majdnem mindig tartalmaz neutrális szulfósav- 80