91779. lajstromszámú szabadalom • Állatitató vályú

Megjelent 1930. évi június hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91'779. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Állatitató vályú. Dickow Károly gyáros Görlitz. A bejelentés napja 1925. évi március hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi május hó 23-ika. A találmány tárgya állatitató vályú, melynél az ivóvíz bebocsátására, ismert módon, rúgóval terhelt szelepet alkalma­zunk, mely az itatandó állat által úgy 5 nyittatik ki, hogy az állat egy lemezt, vagy emeltyűt elmozdítva azt hátrafelé nyomja, miáltal a szelep kinyílik. A találmány e szelep elhelyezésének és megerősítésének egy különösen előnyös 10 módjára vonatkozik, melynek segélyével elérhetjük azt, hogy a szelep, nyomóemel­tyűjével vagy csappantyújával együtt, kívánt állását a vályúban könnyen és biz­tosan megkapja, valamint hogy a szelep, 15 felülvizsgálás vagy a vízvezeték tisztítása céljából, könnyen levehető legyen. Ezt a célt a találmány értelmében azál­tal érhetjük el, hogy az itatóvályu fölött, a vízvezetékhez tetszésszerinti módon csat-20 lakozó, lapos, szekrényszerű vízteret ren­dezünk el, melynek nyílásába a szelep, csőszerű tokjával, alulról betolható, mire a tok fölött, a szelepre csavart sapka segé­lyével, szorosan meghúzható és fölül és 25 alul tömíthető. A csőszerű szeleptokban, a víz bebocsátása céljából, nyílások vannak elrendezve, melyek a szelep elhelyezése után, a szekrényalakú víztér feneke fölött, olyan magasságban foglalnak helyet, hogy 30 esetleges, a víz által magával ragadott testek, a víztérben, a fenekére sülyedhet­nek anélkül, hogy a szelepbe jutnának. A csatolt rajzon a találmány egy példaképpeni kiviteli alakja, itatóiker 35 vályú formájában van feltüntetve. Az 1. ábra előlnézet, a 2. ábra felülnézet, a 3. ábra oldalnézet, míg a 4. ábra a 2. ábra A—B vonala szerinti 40 metszet. Az 5. és 6- ábra az itatóvályu számára való szelepet mutatja, míg a 7. ábra a 6. ábra C—D vonala szerinti metszet. Az itatóvályu a függélyesen álló (d) 45 fallal két itatóhellyé van elosztva. A vályú e kiképzése azonban a találmány­nyal semmiféle összefüggésben sincs. A válaszfal hátsó szélén, a függélyes (e) vízvezető csatornába megy át, mely 50 vagy a felső (f) nyúlványon, vagy az alsó (g) nyúlványon keresztül kapja a vizet. Az (e) csatorna, előnyösen, a lapos kamra gyanánt kiképezett (h) víztérbe torkol, mely minden itatóhelynél (i, j) 55 szeleppel van ellátva, melyet az állat, ismert módon, a (p) csappantyú benyo­mása folytán nyit. A szelep (4—7. ábra) a (k) szeleptokból áll, melybe a víz két (1) nyíláson át megy 60 be, A szelepet az litatóvályú az (m) elzáró­sapka segélyével erősítjük meg, mely egyúttal azáltal, hogy a tömítőgyűrűkre nyomást gyakorol, a (h) vízteret tömíti is. Az (m) elzárósapka ezenkívül az (n) 65 szelep felső vezetékét is magában foglalja. A szelep az (o) gummitömítés segélyével tömít. A vezeték a hüvelyszerű (ml) tol­datból áll, melyben az (n) szelephez csat­lakozó (nl) szeleprúd mozoghat. Az (ni) 70 szeleprúd a (t) szeleprúgóval van ellátva, melyet az (m) sapka meghúzásánál az az (ml) toldat kissé összenyom, tehát meg­feszít. A (p) csappantyú felső vége, a (q) csapantyútengeiy segélyével, a szeleptok- 75 kai csuklósan van összekötve és az (s) görgővel ellátott (r) nyomópecek segé­lyével megemeli az, (n) szelepet, mihelyt az állat (p) csappantyúhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom