91654. lajstromszámú szabadalom • Készülék állatok megjelölésére

__ Megjelent 1930. évi junius lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91654. SZÁM. — XI/f. OSZTÁLY. Készülék állatok megjelölésére. Bubellay Lajos gépész Budapest. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 7-ike. A találmány tárgya állatoknak, főleg sertéseknek megjelölésére szolgáló készülék. E megjelölés célja tudvalevőleg annak lehetővé tétele, hogy a kereskedőktől, 5 illetve bizományosoktól vásárolt állatokon, különösen sertéseken, melyek nagyobb tömegben kerülnek vágás alá, bármikor, főleg a vágóhidakon a sertés kopasztása után is meg lehessen állapi-10 tani, hogy egyrészt melyik sertéskereskedőtől ered, másrészt melyik hentes vagy húsnagykereskedő tulajdonát képezi a vásárolt sertés. E jelzéseknek maradandóknak kell lenniök és a bőrig, illetve a bőr 15 alá kell hatolniok, hogy az állat eredete és rendeltetési helye, mint említettük, a niegkopasztás után is megállapítható 1 e -gyen. Ezt a célt régebben akként érték el, hogy az állat egyes testrészeit külön-20 böző helyzetű, illetve alakú bevágásokkal látták el. E kezdetleges és több szempontból kifogás alá eső eljárásról a tetováláshoz hasonló eljárásra tértek át, mely szerint a vágóhidakon különböző számoknak 25 megfelelő, nyeles bélyegzőket tartottak raktáron, melyek mindegyike az egyes számoknak megfelelően egyes tűkből öszszeállított főcsoportot hordott. A bélyegzőt a tűcsoport festékezett állapotában az 30 állat testére ütötték, amikor is a festék a bőr alá jutva, maradandó megjelölést eredményezett. A sertés eredetét római számokkal, rendeltetési helyét pedig arabs számokkal jelölték, mely számozás ma is 35 általában el van terjedve és így magának a számozásnak fenntartása kívánatos. Maga a tetoválási eljárás, mint olyan, a gyakorlati követelményeknek szintén megfelelt, de súlyos hátrányokkal jártak az 40 ezen eljárás foganatosítására szolgáló eszközök. Nevezetesen eddigelé minden egyes számnak külön bélyegzője volt és — eltekintve az eredet jelzésére használt római számoktól, melyek általában kb. csak 50-ig mennek — a rendeltetési hely meg- 45 jelölésére használt arabs-számjegyű számok oly nagy mennyiségben (1-től több 100-ig) fordulnak elő, hogy eddigelé az összes bélyegzőkhöz külön raktárhelyiséget, ebben pedig külön raktárnokot kel- 50 lett tartani, aki a meglehetősen költséges bélyegzők felügyeletével, rendezésével és kiosztásával volt megbízva. Ehhez hozzájárult még az, hogy miután a vágóhídon egyidejűleg több helyen merül fel az álla- 55 tok megjelölésének szüksége (viszont a nagyszámú költséges bélyegzők mindegyikének több példányban való beszerzése a céllal arányban nem álló túlságos költségeket okozott volna), egyes bélyeg- 60 zőket minden alkalommal, midőn azokra az egyik vagy másik helyen éppen szükség volt, egyik helyről a másikra kellett vinni, amihez ismét külön személyzetet kellett tartani; továbbá azonban az ezzel 65 kapcsolatos várakozási idő is igen kellemetlen hátrány gyanánt volt érezhető. A találmány szerint már most mindezen hátrányoknak teljes kiküszöbölését, magának a kívánatos tetoválásszerű eljá- 70 rásnak megtartásával és akár az eddigi számozás változatlan felhasználásával, akár másfajta jelzési rendszer alkalmazhatósága mellett mindenekelőtt azzal érjük el, hogy az összes előforduló jelzések- 75 nek külön-külön nagy számban kéxzenvaló alkalmazása helyett (melyet eddig az amúgyis már körülményes módszer további komplikálásának elkerülése végett követtek) csupán néhány, a külön- 80