91617. lajstromszámú szabadalom • Fürdőkályha

Megjelent 1930. évi junins hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI |||jÍM SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91617. SZÁM. — U/h. OSZTÁLY. Fürdőkályha. Weisz Fülöp rézműves Budapest. A bejelentés napja 1925. évi junius hó 13-ika. A találmány tárgya oly fürdőkályha, mely különösen fa- és gáztüzelésre alkalmas és azzal az előnnyel hír, hogy benne a víz rendkívül gyorsan felmelegszik és 5 hogy a kályha aránylag kevés tüzelőanyag elhasználása mellett sok meleg vizet ad, a tűz alágyújtása után pedig pár percre már forró vizet kapunk. Ezen előnyöket azáltal érjük el, hogy a víznek a füstgá-10 zoknak kitett felülete rendkívül nagy és emellett a víz mindenütt vékony rétegekben kering, úgyhogy egész tömegében felmelegedhet. Eddig csak a gázkályháknak volt meg 15 az az előnyük, hogy a gáz meggyújtása után rövid idő alatt meleg vizet adtak. Hátrányuk azonban természetesen az, hogy kisebb városokban, falvakban nem használhatók, minthogy nem áll gáz ren-20 delkezésre. A találmány szerinti fürdőkályhánál meg van a gázkályha előnye, annak hátránya nélkül. A csatolt rajzon a találmány tárgyának 25 példaképpen felvett kiviteli alakja van feltüntetve és pedig az 1. ábrán függélyes metszetben és részben nézetben, a 2. ábrán pedig az 1. ábra A—B vonala 30 szerinti metszetében. A vörösrézből készült (1) kályhaköpeny kettősfalú és az (1) külső és a (2) belső fal alkotta hengeres (3) üregbe a hideg víz az ahil megerősített és a vízvezetékhez 35 csatlakozó (4) csőtoldaton ömlik be. A hengeres (3) üreghez felül az (5) cső csatlakozik, mely lefelé vezet és alsó részén vízszintes irányban halad. A vízszintes részhez csatlakoznak a (6) csövek, melyek a függélyesen elhelyezett (7) vízkamrákkal ío állanak összeköttetésben. A két szélső (7) vízkamrából és pedig körülbelül azok közepéből (8) könyökcsövek indulnak ki és ezek ismét a (7) vízkamrákhoz hasonló, dfi rövidebb (9) vízkamrákba torkolnak. A 45 (7) és (9) vízkamrák felső végei a hengeres (10) gyűtőtérbe torkolnak. A tűzgázokkal érintkező vízfelület nagyobbítása céljából a (.10) gyűjtőedényből a (11) cső indul ki, melynek felső vége a (12) tartányba tor- 50 kol. A (12) tartányban a (11) cső torkolata felett (13) terelőlap van megerősítve. A (12) tartányból felmelegített víz a (14) csövön át rendeltetési helyére folyik. A kályha alját (15) vasöntvény képezi 55 és ennek közepén van a (16) tűzrostély elhelyezve. A (16) tűzrostély felett levő (17) tüzelőtérbe a (18) ajtón át adagoljuk a tüzelőanyagot, míg a hamutér szokásos módon a tűzrostély alatt van kiképezve 60 és (19) ajtón át közelíthető meg. A (4) csövön át a (3) üregbe tóduló hideg víz, mely már itt is nagy felületen van a füstgázok hőjének kitéve, az (5) csövön át a (6) csövekbe jut, innen tovább haladva 65 a (7) kamrákba, egy része pedig a (8) csöveken át a (9) kamrákba ömlik. A (7) és (9) kamrákból a víz a (10) gyűjtőtérbe ömlik, innen pedig (11) csövön át (12) tartányba jut. Az itt elhelyezett (13) terelőlap hatása 70 alatt a víz kénytelen a tartány falai mentén haladni, úgyhogy mielőtt a kályhát elhagyná, még e tartányban is gyorsan és sok hőt vesz fel és forró állapotban ömlik a (14) csövön át a fürdőkádba. A rostély 75 szerkezet helyett gázégőt is alkalmazhatunk.