91588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes terményeknek fajtázására
Megjelent 1930. évi jíinius hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91588. SZÁM. X/í. OSZTÁLY. Eljárás szemes terményeknek fajtázására. Stahel Géza igazgató Budapest. A bejelentés napja 1925. évi julius hó 18-ika. A mezőgazdaságban és az ezzel rokon iparokban (malomipar stb.) régen érzett kelletlenség volt, hogy a felhasználandó, illetve kikészítendő szemes terményeknek 5 egyes fajtái mindig keverten kerültek forgalomba, ami a terményeknek közvetlen felhasználását, illetve kikészítését lehetetlenné tette. Ezért is épp oly régi volt az a törekvés is, hogy a szemes termény-10 fajtáknak ezen keverékét az egyes fajtákra bontsák fel, mely célból már eddig is a legkülönbözőbb módon jártak el. Legrégibb módja a fajtázásnak volt a szemes terményeknek, mondjuk röviden 15 magvaknak, nagysága szerint való elkülönítése rostákon, melyet követett a súlyszerinti elkülönítés tarárokon, majd az alakszerint való elkülönítés trieurökön. Ujabban a különböző magfajtáknak kü-20 lönböző rugalmasságát használták fel ütköző felületek alkalmazásával, míg legújabban a malomiparban a gabonafélékhez kevert vasdaraboknak eltávolítására már ismert mágneses szeparálás alkalmazásá-25 val az egyes fajtáira bontandó' magkeverék, száraz, mágneses vagy a villamosságot vezető, poralakú anyaggal kevertetett. Mindezen eljárások azonban speciális természetükből folyó speciális hátrányo-30 kat mutattak, melyeknek elkerülését célozza a jelen találmány azáltal, hogy az említett eljárásokból egyes, magukban véve azonban különben is már ismert volt műveleteket használ fel eddig nem ismert 35 sorrendben. Nevezetesen azok az eljárások, melyek a különböző magvaknak méret-, súly- és alakszerinti különbségeit használták fel a fajtázásra, ezen különbségekkel mint 40 természetadta, meg nem változtatható tényezőkkel dolgoztak, aminek az volt a hátránya, hogy az eljárások akkor, amikor az említett különbségek nem voltak elegendően nagyok, nem is adhattak kielégítő eredményeket. Az elektromos szeparálás 45 pedig azt a hátrányt mutatta, hogy kizárólag felületi hatáson alapulva, a magvaknak csak aránylag igen kis vastagságú rétegével lehetett kielégítő eredményeket felmutatni, illetve, hogy az eljárást ismé 50 telten kellett alkalmazni. A jelen találmány szerint már most a fajtázandó magkeveréket először is bármely módon bármely porított anyaggal keverjük és aztán tetszőleges módon mé- 55 ret, súly vagy alak szerint, azaz rostákon, tarárokon vagy trieurökön fajtázzuk, vagyis a különböző magvakat méret, súly vagy alak szerint elkülönítjük és különkülön összegyűjtjük. 60 Azok a magvak ugyanis, melyek hasadtak, töröttek vagy amelyeknek felülete érdes, ráncos, harántos vagy amelyek együttesen mutatják ezeket a felületi tulajdonságokat, egy szóval azok a magvak, 65 melyeknek felülete nem sima, sokkal több poranyagot fognak magukra felvenni, azaz jobban fognak betokozódni, mint a sima felületű magvak. Mennél tovább tart a betokozás művelete, annál több port 70 fognak felvenni a nem sima felületű magvak, míg a sima felületű magvak, az elvégzett kísérletek tanúsága szerint, egyáltalán vagy nem számbajövő mérvben veszik fel a port, azaz tokozódnak be. 75 Világos már most, hogy kizárólag a betokozás műveletének tartamától függ, hogy az említett különbőz felületi tulajdonságokkal bíró magvaknak mily mérvben eltérő mérete-, súly- vagy alakszerinti 80
