91492. lajstromszámú szabadalom • Galván-elem

Megjelent 193Q. évi junius hó 16-án. ^ MAGYAR KIRÁLYI jMBK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91492. SZÁM. — VLL/I. OSZTÁLY. Galván- elem. Széki Ákos kir. járásbirósági igazgató Debrecen. A bejelentés napja 1925. évi április hó 20-ika. A találmány tárgya oly galvánelem, amely az eddigi ú. n. szárazelemek (zárt elemek) helyettesítésére van szánva és amely amazoknál gazdaságosabb és meg-5 bízhatóbb üzemű, valamint hosszabb élettartamú, amennyiben a szerkezeti anyagok tökéletesebb kihasználását teszi lehetővé. Ezt a célt egyrészt azáltal érjük el, 10 hogy a felhasználódé vegyianyagok önmű­ködő pótlásáról történt gondoskodás és másrészt, hogy a belső alkatrészeknek legcélszerűbb elrendezése mellett azok, esetleg szükséges kicserélés vagy kiegé-15 szítés céljából, könnyen hozzáférhetővé vannak téve és ennek megfelelően az elem könnyen oldhatóan van lezárva. Az ezideig forgalomban lévő száraz­elemek ugyanis tudvalevőleg igen rövid 20 élettartamúak amellett, hogy az elektró­dók anyagai csak igen csekély mérték­ben használtatnak fel és ennélfogva a le­hető leggazdaságtalanabbak. Ez többféle okra vezetendő vissza. Egyrészt hely- és 25 súlymegtakarítás céljából a legminimá­lisabb mennyiségű elektrolytet alkalmaz­ták, s ez is, mivel konzistens alakban al­kalmazták, elenyésző csekély víztarta­lommal bírt, ami jó lezárás mellett is ha-50 marosan kiszárad. Másrészt ezen csekély mennyiségű elektrolyt természetszerűen a hatékony sókból is igen keveset tartal­mazott, úgyhogy e sók nagyon rövid idő alatt felhasználódtak, míg ellenben az 15 elektródák anyagai alig használódtak fel s így nem szolgáltatták a bennük rejlő energiát, tehát legnagyobb részben kárba­vesztek, holott teljes felhasználódásuk esetén a vegyi elváltozásuk folytán még 0 nagymennyiségű elektromosáramot ter­melhettek volna. Amellett ezek az elemek szétszedhetők nem voltak, illetőleg újra­való összállításuk oly körülményes volt, hogy az csak megfelelő üzemű berendezés keretében volt foganatosítható. Tehát ezek 45 az elemek a hozzá felhasznált szerkezeti anyagok áram-egyenértékének csak igen kis százalékát szolgáltatták, s ennélfogva évről-évre igen jelentékeny anyagérték semmisül meg, ami különösen szembe- 50 ötlik, ha tekintetbe vesszük, hogy az eddigi szárazelemeknek igen nagy száza­léka már raktározás közben válik haszna­vehetetlenné, tehát mielőtt még a fo­gyasztóhoz eljutott volna. 55 Ezeket a hátrányokat felismerve, beje­lentő már most oly szárazelemet szerkesz­tett, amely nemcsak lehetővé teszi na­gyobb mennyiségű elektrolytnak az elhe­lyezését, hanem az abban felhasználódó 60 sok pótlását is biztosítja és mindezen felül lehetővé teszi a belső alkatrészek szük­ségszerinti pótlását, kiegészítését, vagyis az elem teljes rekonstruálását anélkül, hogy ehhez különleges berendezésre volna 65 szükség, vagy hogy az elem tartálya meg­rongáltatnék. Ezt lényegileg azáltal érjük el, hogy a belső elektródát üreges tartályként ké­pezzük ki, amely aránylag nagyobb meny- 70 nyiségű elektrolyt befogadására alkalmas, s a diafragmát, szükség szerint, lehetőleg vékony számba jövő értékkel nem bíró anyagból állítjuk elő, ezáltal az ellenállást is csökkentve; ugyan e célból az elektró- 75 dákat lehetőleg közel egymáshoz rendezzük el ós minél nagyobb felülettel képezzük ki, s végül a belső elektróda üregét és a külső teret külön-külön zárjuk el könnyen oldható zárószerkezettel, pl. parafadugó- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom