91436. lajstromszámú szabadalom • Önműködő villamos vasúti váltóállító berendezés

Megjelent 193Q. évi junius hó 16-án. MAGYARKIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91436. SZÁM. — V/g. OSZTÁLY. Önműködő villamos vasúti váltóállító berendezés. Budapest Székesfővárosi Közlekedési R.-T. és Kertész Ferenc műszaki főtanácsos Budapest. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 4-ike. A találmány oly rendszerű villamos vasúti váltóállító berendezésre vonatkozik, amelynél a munkavezetéken egy elszigetelt vezetékrész (liíd) és egy ezen 5 vezetékrész és a munkavezeték közé iktatott kapesolórelais talál alkalmazást és ezenfelül egy mozgó érintkeződarab, úgynevezett csúszókontaktus is van elrendezve. 10 A főszempontok, amelyek bejelentőt ezen találmány létesítésénél vezették, a következők: 1. Lehetőleg egyszerű szerkezettel és minél kevesebb kapcsolóhellyel biztosí-15 tani a váltónyelvállító mágnesek működését. 2. A vezetékek, főként a kapcsolóhelyek a készülék üzemén kívül árammentesek legyenek, tehát az üzemzavarokat okoz-20 ható szikrázások és esetleges rövidzárlatok elkerültessenek. 3. A készülék csakis az elkerülhetetlenül szükséges esetekben legyen működtetendő, tehát fölös váltóállítások és visz-25 szaállítások ne történjenek. 4. A kezelőszemélyzet ennek megfelelő utasítása és kioktatása a lehető legegyszerűbb legyen. 5. A készülék lehetőleg takarékos üzemű 30 legyen, tehát minél kevesebb szerelőanyagot és áramot igényeljen. 6. A váltónyelvállító mágnesek közvetlenül, vagyis nem a kocsi motorán keresztül kapjanak áramot. 35 7. A készüléknek a munkavezetéken való megerősítéséhez külön felfiiggeszíővagy feszítődrótok mellőztessenek. 8. Elhasználódások vagy esetleges üzemzavar esetén az összes tekintetbejövő részek, könnyen és gyorsan kicserélhetők 40 legyenek. A hasonló célokat szolgáló, eddig ismeretes szerkezetek általában igen bonyolultak. Vagy nagyszámú kapcsolóhellyel bírnak, ami ugyanannyi hibaforrást je- 45 lent, vagy fölös kapcsolásokat végeznek és kelleténél több váltónyelvállítást tesznek szükségessé, vagy nem nyújtanak kellő biztonságot a kezelőszemélyzet esetleges hanyag viselkedése esetére, vagy 50 pedig igen költséges berendezést és nagy üzemköltséget igényeltek. A találmány szerinti elrendezés ezzel szemben a lehető legegyszerűbb szerkezettel tesz eleget minden támasztható kö- 55 vetelésnek és teljes üzembiztonságot nyújt. Az alábbiakban kétféle megoldást fogunk ismertetni, amelyek csak csekély eltérést mutatnak, de voltakép kétféle 60 rendszert szolgálnak. Az egyik rendszer szerint a váltó állítása függővé van téve attól, hogy a kocsi árammal vagy áramnélkül halad át a készüléken; ekkor mindig egy meghatáro- 65 zott váltóállítást kapunk, ha árammal haladunk és egy másik állítást, ha kikapcsolt kontrollerrel, vagyis áram nélkül haladunk el a vezérlőszerkezet alatt. Ez utóbbi pl. úgy állítandó be, hogy 70 árammal A^aló haladásnál mindig egyenesbe áll be a váltó, míg ha áram nélkül haladunk, akkor az az elágazásra vagy kanyarulatra áll be. E rendszer a legkönnyebb kezelést teszi 75