91415. lajstromszámú szabadalom • Ágyazás súrlódási hajtóművek nyomó görgői számára

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 91415. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Ágyazás súrlódási hajtóművek nyomó görgői számára. Erbán Richárd mérnök Wien. A bejelentés napja 1925. évi junius hó 15-ike. Ausztriai elsőbbsége 1924. évi junius hó 16-ika. A jelen találmány oly súrlódási hajtó­művekre vonatkozik, melyeknél az erőnek a hajtó tengelytől a hajtott tengelyre való átvitelére egy vagy töibb közbenső test 5 '(nyomó görgő) szolgál. A találmány az ily célra szolgáló nyomó görgők ágyazá­sának tökéletesítését célozza. Az ily hajtóművek sokféleképpen szer­kesztett kivitelben ismeretesek és mind-10 ezeknél, ha nyomó testek gyanánt golyók helyet görgőket alkalmazunk, az ágyazásá­nál rendkívüli nehézségek lépnek fel. Kü­lönösen, ha a futó gyűrűk és görgők ke­mény anyagból, mint pl. acélból készűl-15 nek. a két egymáson gördülő test geo­metriai forgás tengelyeinek igen pontosan ugyanabban a síkban kell feküdni, nehogy a görgők oldalt kitérjenek. Ha ez a felté­tel nincs kielégítve, úgyhogy a két tengely 20 a térben egymást keresztezi, akkor a gör­gők igen jelentékeny erővel jobbra vagy balra kitérnek és elhagyják az előírt futó kört. Az ilyenkor fellépő erők némelykor oly nagyok, hogy a hajtómű rövid idő 25 múlva kárt szenved, de legalább is hatás­foka csökken jelentékenyen. Ezenkívül súrlódásos váltó hajtóműveknél az emlí­tett erőket a beállító szerkezetnek kell fel­vennie és a beállításnál leküzdeni. A gör-30 gőknek az említett elméleti feltételeket ki­elégítő ágyazása rendkívül pontos kivitel útján ugyan elérhető, de ez a megoldás is sebességváltoztatásra berendezett súrló­dási hajtóműveknél hasznavehetetlen, 35 amennyiben az áttételi viszonyt megváltoz­tató beállítás közben szükséges, hogy — ellentétben az előbb említett feltétellel — a két egymáson gördülő testnek (nyomó görgőnek és futó gyűrűnek) tengelyei egy­mást ne messélt, hanem a térben egymást 40 keresztezzék. Lendítő görgős hajtóműveknél megkísé­relték a tengelyeknek kikényszerített ke­resztezése által közvetett szabályozást el­érni. Igen nehéz azonban több görgőt egy- 45 formán akként vezérelni, hogy valameny­nyien ugyanazon futó körre jussanak. Más­részt mindegyik görgő más áttételi vi­szonyt szolgáltat és a görgőknek egymás­közti sebességkülönbözetei közvetlen vesz- 50 tességeket eredményeznek. A találmány szerint a felsorolt összes hátrányokat azáltal szüntetjük be, hogy a görgők geometriai forgástengelyeinek tel­jesen szabad beálló képességet kölcsön- 55 zünk, lígyhogy azok ugyanazon szabad­mozgási fokozattal bírnak, mint egy golyó. A görgők e szerint forgástenge­lyeikre vonatkoztatva három szabadmoz­gási fokozattal bírnak (melyek közül az 60 egyik többnyire korlátlan és a másik kettő korlátolt), míg az összes eddigi szerkezetek a legjobb esetben csak két szabadmozgási fokozattal bírnak, melyek közül az egyik korlátolt. Az előbbeniekben felsorolt hát- 65 rányok nem azon eddigi téves magyará­zatra vezethetők vissza, hogy a görgők és futógyűrűk hibás profillal bírnak, hanem onnan erednek, hogy a tengelyre a harma­dik fokozatban egy hibás helyzet volt rá- 70 kényszerítve. Az 1. ábrában metszetben feltüntetett foga­natosítási alaknál az (1) és (2) futófelüle­tek között az ezeken gördülő (3) görgő van elrendezve, mely az erőt az egyik futó fe- 75 lületről a másikra viszi át. A forgásten­gely szabad beállása céljából a (3) görgő­ben a golyós (4) ágyazási felület van ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom