91271. lajstromszámú szabadalom • Emelőszerkeezet vágányfékek számára
Megjelent 193Q. évi julirts hó 254 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91271. SZÁM. — V/f. OSZTÁLY. Emelőszerkezet vágányfékek számára. Joseph Vögrele A.-G. Mannheim. A bejelentés napja 1925. évi január hó 29-ike. Az ismeretes szerkezetű vágányfékeknél a fékező síneket a fékezendő kocsik súlya a kerékkoszorúkhoz szorítja. A kocsi súlyával szemben ható támasztó erő általá-5 ban nem olyan nagy, hogy a fékezett kerekeket a sínekről leemelné. Minthogy a kerékabroncsok szélessége egészen 20 mm-ig eltérhet és a nyomkarimák 11 mm.-es eltérések mellett különböző mélyen nyúlnak 10 a sínek felső élének szintje alá, szükséges, hogy a fékező sínek támasza megfelelő mértékben rugalmas legyen. Az emelő szerkezet építési és üzemköltségei ezen körülménynél fogva nagyok. 15 Az ismeretes emelő szerkezetektől a találmány tárgyát tevő emelő szerkezet alapelvileg abban különbözik, hogy az összes fékezendő kocsikat a vágánysínekről teljesen leemeli. Ezen esetben a támaszték rne-20 rev lehet és ahelyett, hogy rugalmas utánengedésre szükség volna, a kocsikerekek nagyobb vagy kisebb mérvű felemelése következik be. Ezen kívül a fékező sínek számára nagyobb költségek nélkül számos 25 alátámasztási pont, tehát rövid támasztási hosszak alkalmazhatók és egyben a mozgató erő számára csupán egy támadási pont elégséges a fék egyik végén. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát 30 tevő emelő szerkezet két kivileli alakja példaképpen vázla o an van feltüntetve. Az 1. ábra az emelő szerkezet oldalnézete. A teljes vonalak az emelő szerkezetet munkahelyzetben, a szakadozott vonalak >5 nyugalmi; helyzetben ábrázolják. Az ábra jobb oldalán párhuzamos veze'.és vázlatosan van feltüntetve. A 2. ábra baloldala a szerkezet végnézete nyugalmi helyzetben és a jobb oldal annak tO végnézele munkahelyzetben. A 3. ábra támaszos görgőkkel felszerelt emelő szerkezet hosszmetszete. A 4. ábra ezen kiviteli alak haránt metszete munkahelyzetben. Az 5. ábra a szerkezet haránt metszete nyugalnu helyzetben. Az (1) fékező sínek az ismeretes módon a vágányhoz képest haránt irányban kismértékben eltolható (2) alátámasztó szánnal együtt a (3) haránt tartókon nyugsza- 50 nak (2. ábra). Két-két haránt talpfa gyanánt a szokásos távolságban elrendezett (4) I-tartó között egy-egy (3) haránt tartó fekszik. A (3) haránt tartók két-két lengő (5) támasztó oszlopon nyugszanak, ame- 55 Ivek alsó (6) támaszpontjuk körül a vágány irányában kilenghetnek. A nyugalmi helyzelben nagy mértékben lejtős oszlopokat (1. ábra szakadozott vonalakkal megrajzolt helyzet) csupán egy, a vágány- 60 irányban ható (G) erő hozza függélyes helyzetbe. Ez az erő a fékező sínekre és az (5) oszlopok felső (8) csuklóinak (7) összekötő rúdjaira hat. A fékező sínek ennek folytán oly mértékben emelkedj- 65 nek, hogy olyan kerekeket is, amelyek abroncsa a legkeskenyebb és nyomkarimája a legalacsonyabb a vágánysínekről leemelik. A legnagyobb megengedhető fékező erő 70 K=0.15 P, ha a (P) a függélyes irányban ható teher, amely fékező erő megengedhető anélkül, hogy könnyen elcsúszható rakományok elcsúszása bekövetkezzék. Ez 75 a körülmény mérvadó a (9) lengő kailej tősége szempontjából. A felállított (5) támasztó oszlopok a függélyes iránnyal
