91212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oly forró anyagok előkészítésére, melyeket egy minimális hőmérséklet elérése előtt a levegő hatása elől el kell vonni

Megjelent 1930. évi julins lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91212. SZÁM. — IY/Í. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés oly forró anyagok előkészítésére, melyeket egy minimális hőmérséklet elérése előtt a levegő behatása alól el kell vonni. Sommermeier Gyula vegyész Essen. A bejelentés napja 1925. évi november hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi december hó 3-ika. A kémiai technológiában számos eset fordul elő, amelyekben oly anyagokat, melyek valamilyen kemencében hőkezelésnek voltak kitéve, a kemence elha-5 gyása után a légköri levegő és pedig nemcsak a levegő oxigénjének, hanem a többi alkatrészének behatása alól is el kell vonni, mindaddig, míg csak egy bizonyos minimális hőmérsékletet nem ér-10 tek el, mert vagy könnyen meggyulladnak, vagy pedig tulajdonságaik vagy minőségük alapvetően megváltozhatnak. Példakép utalunk mésznitrogén előállítására, továbbá ultramarin gyártására, az 15 úgynevezett A-szén előállítására, Grudekoksznak a forgó kemencék elhagyása után való utókezelésére és végül koksznak és félkoksznak a koksz-, illetve lepárló kemencékben való desztillálás után vég-20 bemenő lehűtésére. Ezen anyagok egy részének sajátosságait pl. azáltal igyekeztek leküzdeni, hogy az anyagokra vizet fecskendeztek vagy azokat vízbe mártották, aminek 25 azonban az a hátránya, hogy, pl. gyúlékony anyagoknál az alapos oltáshoz igen nagy mennyiségű víz szükséges, míg más anyagoknál az említett eljárás azért nem célszerű, mert az anyagok minőségét és 30 további alkalmazhatóságát jelentékenyen befolyásolja, különösen ha a további feldolgozásra csak teljesen száraz anyagok alkalmasak. Ajánlották továbbá azt az eljárást is, 35 hogy a forró anyagokat iners gázokkal való hűtés iitján hozzák a veszélytelen hőmérsékletre. Ehhez azonban az volt szükséges, hogy az anyagokat a kemencék elhagyása után egy további berendezésbe vezessék és az utóbbihoz vezető úton a 40 levegő befolyása nem volt teljesen kiküszöbölhető. Ezenfelül könnyen porképződés is következett be, mely veszteségeket okozott. Az ilyen berendezések továbbá azért is tökéletlenek voltak, mert a szó- 45 ban forgó anyagok gyakran mérgesek vagy a kezelő személyezetre károsan hatnak, míg más anyagok, pl. az ultramarin az üzemet zavaró módon bepiszkítják stb. A találmány szerinti el ár ás egyrészt 50 azon fentemlített módszeren alapul, hogy a forró anyagokat iners gázok árama útján hűtjük, de másrészt arra a felismerésre van alapítva, hogy nem szükséges és nem előnyös a technikai kemencét el- 55 hagyó anyagot teljes egészében, egyenletes és egységes hűtésnek alávetni, hanem hogy pl. az ilyen anyagoknak egészen finom részei, ha egy tartályban sűrűn egymáson fekszenek, önmagukat elfojtják 60 és így azokat nem kell külön hűteni, vagy a hűtés csak egész csekély mértékű lehet, míg az anyag durvább részei erélyes hűtést igényelnek. Az ilyen durvább résziek belsejükben sokáig forrók maradnak és 65 számos anyagnál teljesen ki nem égetett helyek jelenlétének lehetősége folytán tűzveszélyesek, vagy egyéb káros és veszélyes változásokra adhatnak okot. A találmány módot ad az utóbb említett je- 70 lenségek megfigyeléséből származó feladat megoldására, amennyiben a találmány értelmében a lehűtendő anyagot közvetlenül a technikai kemence kilépési helyétől gázáram útján vezetjük el, mely 75 egyúttal az anyag finom és durva részecs-