91182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és betéttéglafalak hőtágulás és egyéb okozta megrepedésének elhárítására

• Megjelent 1930. évi ju

lius hó 1-én

. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91182. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás és betét téglafalak hőtágulás és egyéb okozta megrepedésének elhárítására. Eggenberger Sylvester építőmester Budapest. A bejelentés napja 1925. évi február hó 3-ika. Jelen találmány tárgya eljárás és védőbetét téglafalak hőtágulás és egyéb okozta megrepedésének elhárítására. A találmány alapvető kiindulásában lényegileg abban 5 áll, hogy a veszélyeztetett falba lazán behelyezett. fekvő védőbetétet ráfüggesztünk, ill ráerősítünk oda ugyancsak lazán behelyezett, felszálló védőbetétre. A közönséges falhorgonyzásoknak és 10 fegyverzéseknek rendszerint aktív szerepük van, több szerkezeti részt szilárdsá gilag fognak össze, amiket nagyobb egységekbe kötnek és merevítenek. Az ilyen falkötések a hőtágulás okozta megrepedé-15 sek ellen korántsem nyújtanak oltalmat Látható ez pl. kazánfalaknál, ahol a hosszfalak kötővasa a fűtéstől másként nyúlik meg, mint a téglasor és ahol a horgonyzás révén a hideg harántfalak is 20 szenvednek a hosszfalak hőtágulásától. Evvel szemben a találmány szerinti betét főként védő szerepet játszik ós egyes szabad falmezőket magukban erez be, amiket tágulások szempontjából felapró:? 25 és rugalmasakká tesz. A rajzok a találmány szerinti védőbetét kiviteli példáit tüntetik fel. 1—3. ábra betételemek izometrikus raj' zai. 80 4—6. ábra kazánfaltömbök oldalnézetei, 7. ábra gyár kémény oldalnézete. Az 1—3. ábra szerint (1) vízszintes és (2) felszálló ágakból álló betételemek, nagyjából, sorjában L, fordított T és dült 85 U alakúak. A két szélsőnél a fekvő betél végénél ágaztatjuk el a felszálló betétet, úgyhogy a két ág derékszögű sarokszögletet zár be egymással. A 3. ábra szerint két (1) ágat egy (2) ággal keresztezünk. A betétek alakja a 40 legváltozatosabb lehet, pl. fordított F, 4, Z + stb. Mindig csupán az a lényeges, hogy a védőbetétnek egyik ága egy szintben fekvő, másik ága pedig felszálló téglaeresztékvonal mentébe essék. 45 A falak megrepedését túlnyomórészt a téglasorok hosszirányú dilatálása okozza, Függélyes irányban sokkal kedvezőbb a helyzet, mert arra egyrészt gyakorlatilag korlátozottabbak a hóesések és így kiseb- 50 bek a hőigénybevételek, másrészt pedig a falak önsúlya és terhelése fékezőleg hat. Bármily sűrűn rendezünk is el egyes vízszintes horgonyzásokat, azok húzófeszültsége sohasem egyenletes és azok — amint 55 láttuk — sohasem megbízhatók. A találmány szerinti betétek egyenletesen hidalják át a vízszintes és függélyeg kiterjedések közöti különbséget. A lényegileg helytmaradó függélyes ág az úszá- 60 lyát képező vízszintes ág segélyével határt szab az illető falrész dilatálásának éa a kettő által átölelt sarokhoz, mint fix helyhez képest irányt szab a megengedhető kiterjedésnek. 65 A védőbetét célszerűen szalagvasból vagy gömbvasból stb. készül. Aránylag gyenge prolilok is elegendők, mert kezdeti húzóigénybevételre nincs szükség. A laza behelyezés különben is annyi önállóságot 70 hagy meg a betétekel szétválasztott falrészeknek, hogy a betétekre mindenkor csupán a szomszédos részek viszonylagos elmozdulásából keletkező igénybevétel esik. 75 A 4—7. ábrákban a falakba behelyezett, tehát tulajdonképen láthatatlan betétek