90986. lajstromszámú szabadalom • Üreges vasbetonfödém és eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi jvi lius hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90986. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Üreges vasbetonfödém és eljárás annak előállítására. Laliik Alajos építési vállalkozó Hévízszentandrás. A bejelentés napja 1924. évi szeptember hó 17-ike. A találmány tárgya üreges vasbeton­födém, melynek főelőnye abban rejlik, hogy köninjyen, gyorsan és olcsón előállít­ható, alkalmazása által fölöslegessé válik. 5 a drága és időtrabló mintadeszkázás, vagy pedig üreges téglák beszerzése, ami külö­nösen vidéken nagy nehézségekbe ütkö­zik. E mellett a födém, sík mennyezetet al­kot és úgy a hangot, mint a hőt, jól szir-10 geteli. A lemezben pedig a vasbetétek al­kalmazása fölöslegessé válik. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképpen felvett fogainatosítási alakjá­ban van feltüntetve és pedig az 15 1. ábra a födém keresztmetszete és az alátámasztó szerkezet nézete, a 2. ábra pedig a födémet alkotó rácsos betontömb távlati képe. A födém a lemezes vasbeton bordákból, 20 val^njint a bordák között elrendezett üre­ges rácsos betontömbökből van kiképezve. Az (a) rácsos betontömb helyszínen is elkészíthető, vagy padig készen szállít­ható ki a munkahelyre. A födém, készíté1 -25 sekor a bordatávolságnak megfelelően egy­egy (b) fatartót helyezünk el a falegyen magasságában és azt tetszés szerinti mó­don alátámasztjuk. Azután az (a) rácsos betontömböket felfektetjük két-két (b) ta-80 tartó között oly módon, hogy a tömböik rácsos keresztszelvényei egymáshoz si­mulnak, a tömbök hornyos végei pedig a fatartókra mintegy 3—3 cm-t ráfeksze­nek. Ezután a vasbetonbordákat, vala-85 mint a tömbök fölötti lemezt megfelelő vas­kengyelek közbeiktatásával kibetonozzuk és a fatartókat három-öt hét m,ulva eltávo­lítjuk. A rácsos betontömbök magassága és hossza a bordák magasságához és a bordák közötti távolsághoz alkalmazkodik, 40 amit viszont számítás útján állapítunk meg. Alátámasztószerkezet gyanánt célsze­rűen az 1. ábrán látható oszlopot hasz­náljuk, mely a csúsztathatom egymás mellé helyezett függélyes (c, d) támasztó- 45 rudakból van összetéve. A (d) támasztórúd egyik vége az (f) saruval van felszerelve, másik végén pedig a (g) fűrészfogak van­nak kivágva. A (d) támasztórudat a (h, k) kengyeleik- 50 bői összetett kettős kengyel köti- a (c) támasztórúdhoz. Az egyik (k) kengyel a (c) támasztórudat fogja körül és (j) pont­ban csuklósan a (c) rúdhoz van erősítve. Ugyanezen kengyel (i) pontban a (c) tá- 55 masztórúdhoz szintéin hozzá van csava­rolva, azonkívül pedig (i) pontban csap­szeg segélyével a (h) kengyellel is csuk­lósan össze van kötve. A (h) kengyel körülfogja úgy a (c), mint a (d) rudat 60 és a (d) rúd egyik (g) fűrészfogába belé van akasztva. Ezzel a két támaszrúd egymáshoz lett kötve és helyzetüket még tetszés szerinti (1) merevítőrúddal is rög­zíthetjük. Ha az alátámasztószerkezet ma- 65 gasságát csökkenteni akarjuk, akkor az (1) merevítőrúdnak a (d) rúdihoz való kötését meglazítjuk, azután a (h, k) kettős kengyelt (i) pontban fölszabadítjuk a (c) támaszrúdtól és a kengyeleket a rúdon 70 lefelé csúsztatjuk, úgyhogy azok az 1. áb­rán szaggatott vonallal jelölt helyzetbe ke­rülnek. Ezen csúsztatás közben a ken­gyel (ji) pontban rögzítve maradt, a kellő mértékű elcsúsztatás után pedig a kengye- 75 leket (il) pontban ismét a (c) rúdhoz csa­varoljuk. Amilyen mértékben süllyedt már most a (h) kengyelszár, ép oly mértékben

Next

/
Oldalképek
Tartalom