90877. lajstromszámú szabadalom • Önműlöő biztosítózár fülbevalókhoz

Megjelent 19:50. évi julius lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9087 7. SZÁM. — Vl/a. OSZTÁLY. Önműködő biztosító zár fülbevalókhoz. Markovits Lajos ékszerész Budapest. A bejelentés napja 1924. évi december hó 18-ika. A fülbevalóknál használatos rúgózárak csak addig működnek kifogástalanul, míg a rúgóval valami baj nem történik. Ha a rúgó eltörik, vagy rugalmasságát veszti, 5 úgy a zár magától nyílik és a fülbevalót könnyen elvesztjük. A találmány tárgya ezen hátrányon azáltal segít, hogy a meglevő fülbevalózárakra oly biztosítókészüléket alkalmaz, mely a fülbevaló akasztó-10 részének kinyílását akkor is megakadályozza, ha a zárókészülék rúgója elromlik. A találmány lényegében egy záróreteszből áll, mely záróhelyzetben a fülbevaló akasztórészének egymáshoz illeszkedő ré[5 szeit biztosítja. Ezen záróretesz ötlőszerűen van kiképezve, ami által a fülbevalónak redes módon való zárását nem akadályozza, hanem zárás közben rugalmasan félretolódik, míg a zárás megtör-10 ténte után biztosító helyzetébe önműködően és rugalmasan beugrik és a nyitást mindaddig lehetetlenné teszi, míg ezen reteszt a ráműködő rúgó ellenében oldalirányban ki nem térítjük. Ezt ugyanazon !5 kézfogással végezhetjük, mint amellyel a fülbevaló rendes zárát nyitni szoktuk, miért is kevés gyakorlat után a fülbevalót éppoly könnyen és gyorsan távolíthatjuk el fülünkből, mint eddig, míg a be JO akasztás teljesen azonos módon történik mint eddig és ennek dacára a készülék elvesztés ellen, illetve a zár akaratlan kinyílása ellen teljes biztonságot nyújt, annál is inkább, mivel teljesen ki van zárva, $5 hogy a rendes zárókészüléknek és a találmány szerinti biztosítókcszüléknek rúgói egyidőben mondják fel a szolgálatot. A biztosítókészülék egyébként oly egyszerű szerkezetű, hogy annak elromlásával számolni egyáltalában nem kell. 40 A rajzon két példaképpeni kiviteli alakja látható a találmánynak, amelytől a gyakorlatban lényegének érintése nélkül számos eltérés is képzelhető: az 1—2. ábrák oldalnézetben és hátnézet- 45 ben mutatak egy, a találmány szerinti önműködő biztosítókészülékkel felszerelt fülbevalót, a 3. ábra metszet, az 1—2. ábrák A—B vonalai szerint, míg a 50 4—5. ábrák magának a biztosítókészüléknek kétféle kiviteli alakját mutatják távlatilag. A fülbevalózárnak ismert részei a (b) akasztóhorog, a (c) zárókar, annak (d) 55 forgáscsapja és (p) rúgója, mely ,a szögletes (m) tartónyúlvánnyal működik együtt. Záróhelyzetben a (b) akasztóhorognak szabad vége ismert módon beleilleszkedik a (c) zárókarnak megfelelő (c') 60 hornyába, illetve bemélyedésébe (3. ábra), mely a (b) akasztóhorog végét három oldalról körülfogja. Ha a (p) rúgó elromlik, úgy a (c) kar kinyílik és a fülbevaló könnyen elvész. Ezt teszi lehetetlenné a 65 találmány szerinti biztosítókészülék, mely lényegében a (c, b) részek illeszkedési helyén alkalmazott és ötlőszerűen kiképezett (f, g) reteszből áll, amelyet a 3. ábra szerinti záró helyzetében, illetve biztosító 70 helyzetében rúgó tart meg. Az (f) retesznek külső oldalán (g) ötlőszerű toldata van, aminek következtében zárás közben, mihelyt ezen (g) toldat a pontozottan fel tüntetett (b') horogvégnek ütközik, az (f) 75 retesz a (X) nyíl irányában az ékhatás