90804. lajstromszámú szabadalom • Forgóékes tengelykapcsoló
Megjelent 1930. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90804. SZÁM. — XV'I/tl. OSZTÁLY. Forgóékes tengelykapcsoló. John Ferdiuaiicl főmérnök Düsseldorf-Oberkassel. A bejelentés napja 1924. évi május hó 12-ike. Forgóékes tengelykapcsolókat pl. excentersajtók hajtására alkalmaznak. A hajtóexcenter tengelyén, melyet alább röviden excentertengelynek nevezünk, a sajtó áll-5 ványtestén kívül egy hajtókerék van elrendezve, amely ekként csak egyik oldalán ágyazva egyúttal lendítőkerékként is szerepel. A találmány arra irányul, hogy ezt a 10 lendítőkereket lehetőség szerint közel hoz' zuk a sajtó állványtestéhez, hogy az excen tertengely kedvezőtlen igénybevételét, amennyire lehetséges, kikerüljük. Emellett azonban figyelemmel kell lennünk különö 15 sen a beiktatódásnál keletkező lökésekre és arra is, hogy a forgóéknek lökésszerű beiktatódása, tehát a kapcsolódás a forgásban levő lendítőkerék és az excentertengely között, az utóbbira lehetőség szerinl 20 ne legyen káros behatással. E feltételnek eleget teendő, a forgóéknek lehetően nagy felületen kell az excentertengely menesztőhornyára hatnia, tehát a forgóéknek, minthogy átmérője korlátolt, 25 lehető hosszúnak kell lennie. E feltétellel azonban ellenkezik az, hogy a lendítőkeréknek az excentertengelyen ennek nyugalmi állapotában forognia kell és hogy tiilságos kopás ellen elegendő nagy érint-30 kezési felületekről kell a tengely és a kerék között gondoskodnunk. A szokásos elrendezés olyan, hogy a lendítőkerék agyán belül egy szelence van a lendítőkerékhez ékelve és e szelencében 85 vannak a tengelybe beeresztett forgóékkel kapcsolódó menesztőhornyok kiképezve, míg a szelencének két homlokoldalán gyűrűk vannak a tengelyre ékelve, amelyek futófelületei alkotnak az üresen forgó len-40 dítőkerék számára. E gyűrűk közül a tengely külső végén elrendezett, rendszerint fedővel van kiképezve és tengelysüveg elnevezést kapta. Az eddigi kivitelben a három szelence, tehát a meneszitőszelence és a két gyűrű, 45 egymás mellett volt elrendezve, minek következtében a lendítő-, ill. hajtókeréknek agya meglehetős hosszúra adódott. Emellett a lendítőkerék koszorúját megközelítően az agy közepére kellett helyezni, hogy 50 a forgóéknek mindig bizonyos lökéssel járó beiktatódásakor az éknél szorulások ne keletkezzenek. Ennek következtében ilyen kivitel mellett a lendítőkeréknek voltaképpeni tömege aránylag messzire 55 kerül a sajtó állványtestétől, ill. az excentertengely forgási csapágyától, minek folytán az egyoldalú ágyazás mellett az excentertengelyre jelentékeny igénybevételek, különösen hajlítási nyomatékok es- 60 nek. A találmány értelmében, hogy a lendítőkereket, ill. koszorúját sokkal közelebb hozzuk a sajtó állványtestéhez, mint az ismert kiviteleknél, a menesztőszelencét és a hajtókereket hordó szelencéket lép- 65 csőzetesen akként képezzük ki, hogy a menesztőszelencének belső munkafelülete és a lendítőkereket hordó szelencék futófelületei nagyobbak, mint az aggyal, ill. tengellyel összeékelt felületeik. A talál- 70 mány célját előmozdítja még a forgóék kapcsolóemelőjének alább ismertetett elrendezése is. Az új kiképzést példaképpen feltüntető rajzon az 75 1. ábra a tengelykapcsolónak hosszmetszete, a 2. ábra annak keresztmetszete az 1. ábra A—B vonalában; a
