90731. lajstromszámú szabadalom • Rácselektróda elektroncsövekhez

Megjelent 1930. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90731. SZÁM. vn/j. OSZTÁLY. Rácselektróda elektroncsövekhez. Schrack Ede gyáros Wien. A bejelentés napja 1925. évi február hó 12-ike. 10 Az elektroncsövek tudvalevőleg annál hatékonyabbak, mennél közelebb fekszik a rács az izzószálhoz. A közelítésnek azon­ban határt szabott eddig az izzószál és rács érintkezésének veszélye a tartósodro­nyok elhajlása esetén. E veszély miatt az ismert elektroncsöveknél az izzószál és a rács közét egy milliméter alá csökkenteni nem lehetett. Másrészt a rácselemek vastagsága szi­lárdsági okokból nem volt kellő mérték­ben csökkenthető, tehát az izzószálhoz kö­zel képezett rácsban alig maradt nyílás, melyen át az elektron sugarak az anódhoz 15 juthattak volna. A vastag rácselemek az elektronsugarak legnagyobb részét elnyel­ték. E találmány az említett hátrányokat kiküszöböli. 20 A találmány alapgondolatát a csatolt rajz 1. ábrája illusztrálja. Az (5) izzószál (1) tartósodronyainak végei (2) szigetelőanyagból való, célsze- 25 mén kvarc- vagy iivegcseppekbe vannak beforrasztva. E cseppekbe (3) horgok szárai úgy vannak beszúrva, hogy az (1) sodronnyal ne érintkezzenek. E horgok például molybdenből készít- 80 hetők és a zegzúgosan vezetett rács­képző (4) huzalokat hordják. Ezen meg­erősítés mellett a rács huzal oknak az (5) izzószáltól való távolsága biztosan van rögzítve. 85 A rácsnak ez a lehorgonyzása kizárja továbbá az eddigi elektroncsöveknél a rács rázkódása folytán gyakran fellépő csengést is. A horgok legkönnyebben úgy erősíthe- 40 tők a szigetelő cseppekhez, hogy száraikat 45 50 55 kellő hőfokra izzítva beszúrjuk a szigetelő cseppekbe. A horgokat oda is lehetne for­rasztani, de nagyobb számú horognak az aránylag kicsiny szigetelő csepphez való forrasztása nagyon körülményes munka volna. A rácshuzal igen vékony lehet, tehát csak elenyészően gyenge rácsáramok ke­letkezhetnek, minek igen nagy a gyakor­lati jelentősége. Eddig ugyanis az anód­­áram karakterisztikájának csak a nega­tív rácsfeszültségekhez tartozó része volt kihasználható torzításnélküli alacsony­­frekvenciás erősítés céljából, A találmány szerinti szerkezet mellett az egész karak­terisztika kihasználható. Elesik tehát nagy anódfesziiltség alkalmazásának szük­sége a karakterisztika eltolása céljából és külön ráesfeszültségbattéria használata is. A csekély anyagszükséglet folytán a 50 rács a legjobb anyagból készíthető, pél­dául molybdenből vágy wolframból. Ezek könnyen gáztalaníthatók és kiolvadás ve­szélye ki van zárva. Az eddigi rácsok végei általában két 65 beforrasztási hellyel erősíttettek a csőbe. Á találmány szerinti szerkezetnél csak az árambevezető sodronyt kell beforrasz­­tani. Ennél a rácsszerkezetnél a rács közepe 70 könnyen hozható az izzószál közelébe, amint az a 2. és 3. ábrán látható. A rács­huzalokat az izzószálhoz nem párhuzamo­san, hanem ferdén vezetjük. Ekkor a rács burkoló felülete forgási hyperboloid lesz, 75 melynek közepe annál szűkebb, mennél ferdébben vezettük a huzalokat. A találmány szerinti rácsszerkeze let kettős és többszörös rácsú elektroncsövek

Next

/
Oldalképek
Tartalom