90724. lajstromszámú szabadalom • Mérleg mordonyokhoz, vasuti kocsikhoz és más járművekhez
Megjelent 1930. évi jnlius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90724. SZÁM. — VIT/f. OSZTÁLY. ' ^ ——— Mérleg mozdonyokhoz, vasúti kocsikhoz és más járművekhez. Hackel Károly gryáros Neutitschein. A bejelentés napja 1924. évi október hó 23-ika. Ismeretes már általában véve kocsik súlyának, illetve a keréknyomásnak azáltal való megmérése, hogy két emeltyű végei közé erőmérőt helyezünk el, mely 5 emeltyűk ellenkező végei mérlegéi közbeiktatásával fekszenek fel egymásra és ezenkívül a rendszer egyik oldalán a szilárd alapra, pld. sínre, illetve ama kerék kerületére támaszkodnak, melynek nyo- 10 mása mérendő. Az eddigi ily mérlegek azt a hátrányt mutatják, hogy az egyik emeltyűnek a kerék kerületén való megtámasztási pontja a tulajdonképpeni keréknyomásai síkon, azaz a kerék futóköré- 15 nek síkján kívül esik, úgyhogy az erőmérő megadta súly a fellépő emeltyűhatás folytán a kocsi tulajdonképpeni súlyának, illetve a keréknyomás nagyságának nem felel meg. A kísérletek azt 20 eredményezték, hogy e tekintetben a tulajdonképpeni és a jelzett súly között 3—4 egységnyi különbségek fordulnak elő. Íj hátrány kiküszöbölését célozza a találmány, melynek lényege az, hogy az 25 egyik emeltyűnek a kerékre való megtámasztási pontjait a keréknek a szilárd alapra (sínre) való felfekvésétől mindkét oldalt rendezzük el, ami könnyen lehetővé teszi azt, hogy a kerék nyomását a kerék 30 fűtőköréről levegyük. A találmány keretén belül természetesen a legkülönbözőbb foganatosítási alakok lehetségesek. A mellékelt rajz a találmány szerinti mérlegnek egyik példa- 35 képpeni foganatosítási alakját tünteti fel. Az 1. ábra végnézet. A 2. ábra felülnézet. A 3. ábra részleges előlnézet. A 40 4. ábra részletrajz. Mint a rajzból látható, az (1, 2) emeltyűknek a szilárd alapra (sínre), illetve a kerékre felfekvő végei villaalakuan vannak kiképezve és a villaágak a (3, 4) mérleg-élek közbeiktatásával támaszkodnak 45 egymásra. A (2) emeltyű villaágainak végein (5, 6) csészék vannak elrendezve, amelyekben a (7, 8) állítócsavarok segélyével a (9), illetve (10) ék tolható el, melynek ferde felületén a kerék kerületén 50 való megtámasztásra szolgáló szervek vannak elhelyezve. Világos, hogy e megtámasztó szervek a találmány szerinti szerkezet segélyével akként állíthatók be, hogy azok pontosan 55 a kerék futókörében legyenek. Előnyös a megtámasztó szervet prizmák alkalmazásával akként foganatosítani (4. ábra), hogy a (11) él alul, annak (12) fészke pedig fölül legyen, amikor is a 60 fészek beszennyeződése, illetve a megtámasztási pont hátrányos befolyásolása be nem következhetik, minthogy homorú oldalával lefelé fordított fészekben tisztátlanságok egyáltalán nem gyűlhetnek 65 össze, másrészt pedig az esetleges tisztátlanságok az él ferde felületein lecsúsznak. A találmány továbbá magának az erőmérőnek az említett (1) és (2) emeltyűk külső végei közötti elrendezésére is vonat- 70 kozik. A (13) állítócsavar a találmány szerint nem hat közvetlenül az erőmérőre, hanem a (2) emeltyűvel csuklósán összekötött (14) emeltyűre, melynek közepén vagy közepe táján az erőmérő alkalmas módon pl. 75 prizmás felfüggesztés révén csüng. Ezzel azt az előnyt érjük el, hogy a beállítási mozgásokat a (13) állítócsavar segélyével durvább módon foganatosíthatjuk, anélkül, hogy ezzel közvetlenül az erőmérő 80
