90699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás igen vékony huzalok előállítására
Megjelent 193Q. évi jn l in s hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90699. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás igen vékony huzalok előállítására. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken Eindhoven. A bejelentés napja 1925. évi április hó 11-ike. Hollandiai elsőbbsége 1924. évi jnnins hó 18-ika. A találmány eljárásra vonatkozik igen vékony huzalok, különösen pedig néhány mikron nagyságrendű átmérővel rendelkező huzalok előállítására. A gyakorlatid ban vékony huzalok, mint fémhuzalok gyakran húzóeljárás segítségével állíthatók elő. Az egyik ilyen eljárás szerint rudacskák vagy vastagabb huzalok átmérője húzó szájnyílások segélyével csökkent-10 hető. Ezen a húzásra használt szájnyílások pl. gyémántból állhatnak, amelyben az előállítandó huzal átmérőjének megfelelő furat van kiképezve. Ilyen húzási szájnyílások segélyével azonban igen kis átmérőjű huzalok húzása nem lehetséges, miután az ilyen huzalok a húzási eljárás közben eltörnek. A találmány tárgya oly eljárás, mely szerint nagyon vékony huzalok igen könnyen állíthatók elő húzási 20 szájnyílások használata nélkül. A találmány értelmében az igen vékony huzalok előállítására való eljárás abban áll, hogy nagyobb átmérőjű huzalokat egy csillámló kisülésben katóda gyanánt 25 kapcsolunk oly áramsűrűségnél, hogy a katóda elporladása áll be. Egy csillámló kisülésben a katóda elporladása tudvalevőleg beáll, ha az áramsűrűség egy meghatározott értéket meg-80 halad. Ezen esetben a potenciálesés a katódán a rendes katódaesésnél nagyobb. Kitűnt, hogy ha a vékonyítandó és ezen célból katóda gyanánt kapcsolt huzal és egy segédanóda között bizonyos ideig 85 elégségesen nagy áramsűrűséggel csillámló kisülést idézünk elő, a katódahuzal átmérője csökken és ilyen módon oly huzalok nyerhetők, melyek átmérője 1 mikron vagy még ennél is kisebb. Talán nem felesleges, ha megjegyezzük, 40 hogy nem lehetséges magasabb hőmérsékleten nagyobb átmérőjű huzalokból vékony huzalok előállítása elpárologtatás által. Az elpárologtatás egy nem stabil folyamat, miután egy izzóhuzal a leg- 45-magasabb hőmérséklettel a legvékonyabb helyeken rendelkezik, úgyhogy a huzal elpárolgása a legnagyobb mértékű azokon a helyeken, ahol a huzal a legvékonyabb. Nyilvánvaló, hogy ezen körülmény a 50> huzal eltörésére szolgáltat okot. Az elporlasztás ellenben stabil folyamatot képez, amelynél az elpárologtatásnál fellépő jelenségek nem mutatkoznak és mely lehetővé teszi oly vékony huzalok előállí- 55. tását, melyek átmérője egész hosszában gyakorlatilag azonos. A találmány szerinti eljárás különösen igen vékony egykristályhuzalok előállítására alkalmas. Az egykristályhuzalok elő- 60 állítására ismert eljárások nem teszik lehetővé ezen huzalok előállítását 10 mikronnál kisebb átmérővel és vastagabb egykristályhuzalok húzása kisebb átmérőre nem lehetséges anélkül, hogy 65-emellett az egykristályos struktura veszendőbe ne menjen. A találmány szerinti eljárás az összes egykristályhuzalokra alkalmazható; példaképen megemlítjük az ónt, horganyt, wolframot, wismuthot, 70 kadmiumot, thalliumot, ólmot stb. A találmányt egyik foganatosítási példája és egy ábra kapcsán fogjuk közelebbről leírni és elmagyarázni, mely ábra azon készüléket tünteti fel, amelyben az eljárás foganatosítható. Egy (2) wolfrámhuzal, melynek hossza 2 dm és melynek átmérője 50 mikron és
