90606. lajstromszámú szabadalom • Kályha
Megjelent 1930 . évi augusztus h ó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90606. SZÁM. — Il/h. oszTÁLy. Kályha. Özv. Huber Lajosné bádogos és szerelőműhely tulajdonos Baja. A bejelentés napja 1924. évi október hó 22-ike. A találmány tárgyát kályha képezi, amely az eddig használt kályhákkal szemben azzal az előnnyel bír, hogy különböző célokra, ú. m. szobafűtésre, víz-5 melegítésre és főzésre egyformán jó hatásfokkal felhasználható, úgyhogy az egy darab kályha tulajdonképpen hármat helyettesít és pedig a szobakályhát, fürdőkályhát és a takaréktűzhelyet. 10 A találmány lényege abban áll, hogy a kályha egy különálló alsó és egy különálló felső részből van összetéve, melyek közül az alsó rész tűzálló téglával bélelt cserépből, a felső rész pedig vaslemezből 15 készül, mely utóbbi aszerint, amint a kályhát szobafűtésre vagy vízmelegítésre akarjuk használni, az alsó résszel közlekedő csővel ellátott köpeny vagy pedig az alsó részbe nyúló csővel ellátott víz-20 tartály gyanánt van kiképezve, míg abban az esetben ha a kályhát takaréktűzhelynek használjuk, a felső részt karikás főzőlemez helyettesíti. A találmány tárgya a csatolt rajzon 25 példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a fürdőkályha gyanánt használt kályha oldalnézete, a 2. ábra a takaréktűzhely gyanánt hasz-80 nált kályha oldalnézete, a 3. ábra a 2. ábra szerinti kályha felülnézete, a 4. ábra a szobafűtésre használt kályha oldalnézete és végül az 35 5. ábra a szobafűtésre használt kályha elölnézete. A kályha különálló alsó és felső részekből van összetéve. Az alsó (a) rész tűzálló téglával bélelt cserépből készül, mely a meleget hosszú ideig magában 40 tartja. Ez a rész van a (b) tűzálló ajtóval ellátva és ennek belsejében van a (c) tűztér kiképezve. Az alsó (a) rész a célszerűen körkeresztmetszetű és vaslemezből készült (d) nyúlvánnyal bír, mely a felső 45 rósz felfekvő felületét képezi. A (c) tűztérből ezen (d) hengeres nyúlvány belsejébe az égési termékek felvezetésére szolgáló (f) cső torkol be. Az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a 50 kályha felső részét a (g) víztartály képezi, mely a (h) vízkibocsátó csappal van felszerelve és amelynek fenekéből az (i) terelőcső vagy terelőlapok állanak lefelé. A (g) tartály feneke rá van fektetve a (d) 55 hengeres nyúlvány felső szélére oly módon, hogy az (i) terelőcső az (f) cső belsejébe kerül. Az égési termékek az (a) tűztérből az (f) csövön keresztül a (d) hengeres nyúlványba jutnak és ebben az 60 (i) cső által jobbra-balra tereltetnek, majd a (j) kürtőn át távoznak. Ennél a kiviteli alaknál az égési gázok az (a) alsó részt átmelegítve fűtik a helyiséget, azonkívül pedig a (d) hengeres részben fűtik 65 a (g) víztartályt, úgyhogy a szobalevegő felmelegítésével egyidejűleg a tartályban lévő vizet is felmelegítik és így fürdőkályhául is használható ez a kályha. A 2—3. ábrákon látható kiviteli alaknál 70 a kályha felső része hiányzik és ehelyett a (d) hengeres toldat felső szélére a (k) főzőkarikával ellátott (1) főzőlemez van ráhelyezve, melyből lefelé az (m) terelőcső, illetve terelőlemezek állanak ki. Ez 75 a kályha tehát amellett, hogy a szobát fűti, takaréktűzhelynek is használható.
