88947. lajstromszámú szabadalom • Magfúrógép kőzetekhez, ásványokhoz és egyéb földrétegekhez
Megjelent lt> 30 . évi október hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88947. SZÁM. — Xll/a. OSZTÁLY. Magfúrógép kőzetekhez, ásványokhoz és egyéb földrétegekhez. Kajanoff Fülöp mechanikus és Kinzler János Marinus kereskedő Hág-a. A bejelentés napja 1922. évi október hó 26-ika. A találmány tárgya magíúrógép kőzetekhez, ásványokhoz és egyéb földrétegekhez, amellyel nagy hengereket fejthetünk ki az anyakőzetből. Ismeretesek ugyan ily 6 rendeltetésű fúróvésők, amelyek hengeres tokon vannak elrendezve és amelyek az előállítandó lyuknak hosszirányában dolgoznak, úgyszintén vágóvésők a fúrómagnak tőben való elmetszésére. Ez utóbbi 10 vésők olyan karokon vannak, amelyek úgy mozgathatók, hogy a vésők a mag lengelye felé nyomulnak, még pedig e tengelyhez merőleges síkban. Ilyfajta gép van leírva az 1920. július 15 29-i 350209 sz. német szabadalmi leírásban, úgy, hogy az általános szerkezetet ismertnek tételezhetjük fel és annak teljes részletezését itt mellőzhetjük. Jelen találmány tárgyát oly irányú tökéletest-20 tések képezik, amiknek révén a gépet kemény kőzetekhez is használhatjuk, mint amilyen pl. a gránit és a márvány. Az ilyen tökéletesített gépnek az a nagy előnye van, hogy lágy kőzetekben, mint 25 amilyen pl. a kőszén, az eddigieknél sokkal gyorsabban dolgozik. A vágóvésőket eddig, az azokat tartó karok forgatásával nyomták be a közép felé és világos, hogy ilymódon nem leheí BO jelentős hatást elérni. Ezért a legfontosabb tökéletesítés most segédkarok alkalmazásában áll, amelyek a főkaroknál rövidebbek és úgy vannak elrendezve, hogy a lemetszőkészülék nyitott állásánál, vé-35 geikkel, a főkarok végeinek közelébe érnek s a főkarok viszont, teljesen vagy részlegesen, a rövid karok forgatása révén nyomulnak be a közép felé. A vezérlés, arni a hengeres tok másik feléről történik, vagy magukra a rövid karokra, vagy 40 pedig valamennyi karra külön-külön vagy kölcsönhatásban hat. Ez utóbbi esetbeü azok a karok, amelyek a segédkarokkal , vannak összekötve, a leghosszabbak lehetnek és a főkarokkal összekötött karokra 45 gyakorolhatnak nyomást, vagy viszont. Kívánatra gyémántvésőt is használhatunk. Minthogy kemény kőzeteknél kívánatos, hogy a fúróvéső hatását erőteljesebbé tegyük, az ilyen vésőc, önmagában véve 50 ismeretes módon, verdesőhatásnak vetjük alá. Eddig ez a hatás a mag hosszának irányában történt. Kemény kőzetekben azonban a hengeres tok forgatása nagy keresztirányú erőt fejt ki a vésőkre úgy, 55 hogy ezek könnyen eltörnek. E hátrány megszüntetése céljából, a találmány szerint, a vésőket mozgathatókká tesszük-, még pedig csuklótagok révén, amelyek egyfelől a henger fix pontjaival, másfelől 60 azonban a véső szárával létesítenek összeköttetést olymódon, hogy a vésők, előreverdesésük alkalmával, egyúttal a henger forgási irányában is mozognak. Végül az is világos, hogy a véső által 65 előidézett por, a kemény kőzetekben, alkalmatlanságot okoz, úgy, hogy az mielőbb eltávolítandó. Éppen ezért a találmány szerint olyan hengeres tokot használunk, amely egyrészt tömör, külsején pedig 70 vájatokkal van ellátva, másrészt meg üreges tengelye van, •amin keresztül nyomás alatti közeget lehet bevezetnünk, a pornak a vájatokon keresztül való eltávolítása céljából. 75
