88789. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kocsikapcsoló

Megjelent 1930. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88789. SZÁM. — V/fo. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kocsikapcsoló. Weber Lajos asztalosmester és Bier Mihály építőmester Budapest. A bejelentés napja 1924. évi november hó 28-ika. A találmány tárgya önműködő vasúti kocsikapcsoló, mellyel a vasúti kocsik öszszekaposolhatók és szétkapcsolhatok, anélkül, hogy ezen célból az ütközők közé kel-5 lene lépni. Ismeretes, hogy nemzetközi egyezmény állapította meg azon feltételeket, melyeknek az önműködő vasúti kocsikapcsolók meg kell hogy feleljenek A találmány szerinti kocsikapcsoló az ösz-10 szes kikötött feltételeknek megfelel és főképen azon nagy előnnyel bír még, hogy a meglevő kocsiikapcsolók aránylag könynyen ós kevés költséggel alakíthatók át önműködő kapcsolókká. A találmány meg-15 tartja a meglevő kocsikapcsolóknak kapcsolóhorgát, melyet egy kapcsolószánnal szerel fel, mely a másik kocsi kapcsolókengyelét a kocsik könnyű ütközésekor a horogba önműködően bekapcsolja. A kap-20 csolóhorog továbbá fel van szerelve egy biztosító karral, mely a bekapcsolt kengyel kikapcsolódását megakadályozza, el van látva továbbá kikapcsoló karokkal, melyekkel a már bekapcsolt kengyel a ho-25 rogból kiemelhető, vagy pedig melyek segélyével tolatásnál a kapcsolás létrejötte megakadályozható. Mindezen műveletek a koesioldalról végezhetők és szabályozhatók és ugyancsak a kocsioldalról feszíthető, il-30 letve lazítható a kapcsolás. A rajzon egyik példaképem kiviteli alakja látható a találmánynak, amelytől a gyakorlatban lényegének érintése nélkül számos eltérés is képzelhető: 85 1. ábra a találmány oldalnézetét részbeni függélyes metszetét mutatja, a 2. ábra az 1, ábrához tartozó felülnézet a kapcsolókengyel elhagyása mellett, 3—5. ábrák különböző munkahelyzetekot mutatnak, oldalnézetben, míg 40 6—9. ábrák különböző részleteket tüntetnek fel. A (b) kapcsolóhorog önmaga teljesen változatlan marad. Annak (e) forgáscsapjára eddig kizárólagosan a (g, g') kap- 45 csolókengyel volt lenghetően ráfüggesztve. A találmány szerint ezen (e) forgáscsap meg van hosszabbítva és arra a (j, j') kapcso'lókengyelen kívül az (f) ki emelőkarok és az (1) szántartókarok is forgathatóan 50 vannak erősítve. Az (1) szántartókarok (2., 4., 5. ábrák) szabadvégéhez (o) csap körül lenghetően van a (h) kapcsolószárny erősítve, melynek üzemhelyzete az 1—3. ábrákon ós a 4. 55-ábrán van kihúzottan feltüntetve. A kapcsolószárny lényegében egy kétoldalt felfelé irányuló határoló (h) falakkal bíró és kifelé szélesedő (h") felületiből áll, melynek a (b) horog felé néző részén van a (g) 60 emelkedés kiképezve, mely a horog irányában a (h") felülethez hasonlóan összeszűkül és a horog külső felületén felfekvő (r) orrban végződik. A (h, h') szán az (1) tartókarokhoz képest korlátolt mértékben, 65 kilengethető, mely célra pl. az; (1) karok ívalakú (p') réseiben nyíló (p) csapok szolgálnak. A 4. ábírán kihúzott vonallal van a (h) szánnak legmélyebb és egyszersmind kapcsolóhelyzete feltüntetve. Ezen 70 legmélyebb helyzetében egyfelől aa (1) kar, másfelül pedig a (b) horognak támaszkodó (r) orr biztosítja. Ezen legmélyebb helyzetéből csakis felfelé lenghet ki és pedig egyfelől az (o) csap körül a 4. 75-ábrán pontozoittan feltüntetett (h') hely-