88723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyértékű acélból álló lemezkéknek csekélyebb értékű acélra vagy vasra való elektromos ráhegesztésére

Megjelent 1930. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88123. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás nagyértékű acélból álló lemezkéknek csekélyebb értékű acélra vagy vasra való elektromos ráhegesztésére. A. E. G. Union Elektrizitáts-Gesellschaft Wien. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 21-ike. Kémetországi elsőbbsége 1922. évi jnnius hó 29-ike. Azok az eddigi kísérletek, melyek nagy értékű acélnak, mint szerszám acélnak, gyorsesztergaacélnak stb. csekélyebb értékű acélhoz vagy vashoz való elektromos 5 hegesztésére irányultak, nem vezettek az összehegesztendő tárg3'ak minden méreténél teljesen kifogástalan eredményekhez. A nehézség főképpen abban állt, hogy nem sikerült a két különböző munkaanyagot 10 összehegesztendő felületeiken egyenletesen a hegesztési hőmérsékletre hevíteni. Ezen nehézség kiküszöbölésére a befogó pofákat az összehegesztendő tárgyakon a hegesztés helyétől különböző távolságban erősí-15 tették meg, továbbá nagj^on vékony vagy különböző anyagokból álló tárgyaknál kontaktustömbök és fűtőellenállások gyanánt különböző vastagságú széndarabkákat alkalmaztak. Mindezen rendszabályok azon-20 ban nem elegendők ahhoz, hogy jó szerszámacélból álló kis lemezkéket kifogástalanul hegeszthessünk közönséges acélból vagy vasból álló pálcákra vagy rudakra, minthogy az ismertetett eljárásoknál az 25 összehegesztendő tárgyak tömegeiben mutatkozó eltéréseket nem vették tekintetbe. Megfigyelhető, hogy ezen eljárásoknál a gyorsesztergaacélból álló lemezke elég, mielőtt a csekélyebb értékű acél vagy vas a 30 hegesztési hőmérsékletet elérte volna. Az ismerL eljárások sikertelenségének oka abban rejlik, hogy az összehegesztendő darabok úgy elektromos ellenállásuk, mint hővezetőképességük tekintetében egymástól 35 jelentékenyen eltérnek és méreteikben is nagy különbségek mutatkoznak. A szerszámacélból vagy gyorsesztergaacélból álló lemezkének elektromos ellenállása és ennek következtében hővezetőképessége kisebb, mint az alaptesté, aminek folytán 40 utóbbinál sokkal gyorsabban melegszik fel. Ezen hátrányokat a találmány értelmében azáltal kerüljük el, hogy a gyorsesztergaacélból álló lemezke és a silányabb hordozó egyenletes felmelegedésének eléré- 45 sére az áram hozzávezetésére szolgáló befogó pofák hővezetőképességével az összehegesztendő tárgyak elektromos ellenállásához alkalmazkodunk. Az acéllemezkét kis elektromos ellenállású és jó hőyezetőképes- 50 ségű anyagból, pl. vörösrészből álló befogó pofába fogjuk be, míg a csekélyebb értékű acélból vagy vasból álló hordozó részt nagyobb elektromos ellenállású anyagból, pl. vasból álló befogó pofa segélyével tartjuk 55 fogva. Ezáltal az acéllemezkének csupán egy vékony rétege hevíttetik fel a hegesztési helyen, míg a melegfelesleget a vörösrézből álló pofák elvezetik. Ezzel szemben a hordozónak nagyobb része és pedig egy- 60 úttal a hegesztési helyen is a hegesztési hőmérsékklctre hevíttetik. Különösen célszerű. ha az acéllemezkét körülvevő, jól vezető befogó pofát a hegesztés után azonnal eltávolítjuk, oly célból, hogy a hegesz- 65 tés alatt feltárolt hő egészen lassan oszoljék el, ami által repedéseknek a lemezkéken való képződése elkerültetik-A lemezkét hegesztés előtt vagy után edzhetjük is. Első esetben nem kell a le- 70 mezkét a hegesztés után újból az edzési hőmérsékletre hevíteni, míg a második esetben a feltárolt hegesztési hőt hasznosíthatjuk edzés céljából. Ez okból is célszerű a hőt jól vezető befogó pofát a le- 75 mezkétől azonnal eltávolítani, hogy a fel-