88649. lajstromszámú szabadalom • Levegő hozzávezetés hosszú toldalákrostályokhoz

162 Megjelent 1930. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jEBBra SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88649. SZÁM. — II C. OSZTÁLY. Levegő hozzávezetás hosszú toldalékrostélyokhcz. Meurs-Gerken Paul L. mérnök jVymegen. A bejelentés napja 1924. évi április hó 12-ike. Miként ismeretes mozgékony ferderostélyokuál, vagy pedig továbbító lépcsősrostélyoknál a tulajdonképeni rostélyhoz eredetileg egy salakasztal csatlakozott, 5 amely a tüzelőteret a külső levegőtől elzárta. Ezen salakasztalon gyűlt össze a salak és ott többé-kevésbbé tökéletesen kiégett és a íerdercstély alsórészén a szénrétegnek bizonyos torlódását okozta, mely 10 u tökéletesebb kiégés szempontjából volt kívánatos. Időszakosan a salakot az asztalnak bordái, vagy egyébb szervek segélyével eltávolították. Akkor, midőn fokozódtak az igények 15 ilyíajta rostélyok teljesítőképességével szemben, külön salakrostélyokat kezdtek készíteni, amelyek rendszerint vízszintesen, vagy csak kevéssé lejtősen voltak az önműködő rázómozgással ellátott rostélyo 20 kon, mint toldalékrostélyok kiképezve, melyek a rázómozgást követték és ezáltal a salaknak összetapadását megakadályozták. Ezen elrendezésnek is az volt a célja, hogy a tüzelőanyagiéteg a rostély alsó-25 végén torlódjon és a salak tökéletesen ki égjen. Ezen tökéletes kiégés biztosítására íélméternél nem hosszabb toldalékrostélyok esetén elegendő volt a kürtő által létesített huzat, 80 Időközben azonban a kazángyárosok mindinkább magasabb kazánokat kezdtek építeni, melyek a fűtőiéiül ethez viszonyítva mindinkább keskenyedtek. Mivel továbbá gyengébb minőségű tüzelőanya 85 gokat is el kellett égetni, ami rövid rostélyfelületeken lehetetlen, a toldalékros télyt a főrostélyhoz képest aránylag igen hosszúra kellett tervezni. Ennek következtében az égési folyamatnak lényeges része még a toldalékrostélyon játszódott 40 le, amiáltal az ilyen kb. 2 méter hosszú toldalékrostélyok mellső részükön még teljesen mint égésirostélyok, hátsórészükön pedig mint tiszta salakrostélyok működlek, mely hátsórészen a salak tökéletesen 45 kiég és a lehetőségig lehűl. Ha már most a salakrostélyrészt, úgy mint eddig a kürtőhuzat hatásának vetettük alá, úgy az égésirostélyként működő rész levegőhiányban szenved és ott az elégés csal* 50 tökéletlen, míg a rostély salakrészén kifogástalanul működött. Ha viszont a toldalékrostélyt nyomólevegővel tápláltuk, úgy az égési-övben ugyan jó hatást értünk el, azonban a 55 salaköv túl sok levegőt kapott. Ezen hátrányt azáltal kísérelték megszüntetni, hogy időszakosan váltakozva nyomólevegővel ós kürtőhuzattal dolgoz tak; amiáltal azonban számolni kellett, 60 azon hátránnyal, hogy a rostélyfelület hasznosítható nagysága változik; amellett a kiszolgálás sokkal nagyobb figyelmet igényel, mivel erős megterhelésnél nyomólevegőt, gyenge megterhelésnél pedig 65 kürtőhuzatot kellett idejekorán üzembe helyezni. A találmány, amelynek egyik kiviteli alakja vázlatos, függélyes metszetben látható a. rajzon, megszünteti ezen hátra- 70 nyokat. A találmány lényegében tehát hosszú toldalékrostélyok különleges levegő hozzávezetéséből áll, amelynél a toldalékrostélynak a főrostéllyal szomszédos részét 75 nyomólevegővel tápláljuk, a toldalékros télynak másik részét pedig a kürtő huzatának vetjük alá. Ezen célt, azáltal érjük