88602. lajstromszámú szabadalom • Ujítás lószerszámokon

Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKglgffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88602. SZÁM. — XX/d. OSZTÁLY. Újítás lószerszámokon. Györe Sándor gazdász Sárszentlőrinc. A bejelentés napja 1923. évi december hó 31 ike A találmány tárgya lószerszámokra vonatkozik és célja, liogy a lószerszámoknak és elsősorban az igáskocsi-lószerszámoknak előállítási költségét lényegesen 5 csökkentse, a lószerszámoknak tartósságát növel.ie, a jókarbantartási költségeket csökkentse és végül lehetővé tegye, hogy az esetleg előforduló kisebb javításokat mindenki maga, kevés időveszte-10 séggel, szakképzettség nélkül, könnyen elvégezhesse. Az eddigi lószerszámok főképpen azért voltak költségesek, mivel azok túlnyomó részben varrással készültek. Ugyanez okból voltak költségesek a 15 javítások is, amelyekhez feltétlenül szakképzett egyén kellett. A találmány szerint az egyes lószerszámrészeket csaknem teljesen varrásmentesen állítjuk elő, ami által egyfelől az előállítási idő igen meg-20 rövidül és az előállítási költség kisebb lesz, másfelől pedig a lószerszámrészeket bárki maga szétszedheti és ismét összeállíthatja, azokat gondosan beolajozhatja, miáltal azoknak tartóssága lénye-25 gesen fokozódik, végül a hibás, elkopott vagy elszakadt részeket bárki önmaga könnyen kicserélheti. Megszünteti továbbá a találmány az eddigi lószerszámoknak azon hátrányát, hogy a kápa 30 nem simult tökéletesen a ló testéhez, ami által annak hátát gyakran feltörte. A találmány szerint a kápa csuklósan összeerősített részekből áll. ami által a ló testének alakjához tökéletesen hozzásimul. 35 Gyakran előfordul továbbá, hogy az elesett ló mindaddig nem tud lábra állni, amíg ki nem fogtuk, mivel ebben a megfeszült istráng akadályozza. Viszont éppen a megfeszült istráng folytán a 40 lovat kifogni a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet. A találmány szerint az istrángot a sziigyelővel összekötő csatt, bármily mértékben megfeszült istráng mellett is, könnyen oldható és ilykép elmaradhat az istrángnak eddig szokásos 45 kettévágása. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti lószerszámmal felszerelt lovat oldalnézetben mutatja, a 50 2. ábra a kápát mutatja távlatilag, a 3. ábra az egyik káparészen át eszközölt függélyes hosszmetszet, a 4. ábra a találmány szerinti csattot önmagában, az 55 5. ábra ugyanezt szíjjal kapcsolatban mutatja, a 6. ábra a nyaklónak és vállszíjnak oldható összeerősítési módját mutatja, a 7. ábra a szügyelőt mutatja távlatilag, 60 8—10. ábrák metszetek a 7. ábra A—B, illetőleg C—D, illetőleg E—F vonalai szerint, a 11. ábra 7. ábrához tartozó részletet mutat távlatilag, a 65 12. ábra az istrángcsattot mutatja távlatilag. a hozzákapcsolódó istráng és sziigyelőrészekkel, a 13. ábra végül a kantárt mutatja távlatilag. 70 Eddig a kápát bőrbe varrták be és varrással erősítették hozzá a (3) haslószíjat és a (6) izzasztópárnát. A kápa vasváza továbbá egyetlen merev darabot alkotott. A találmány szerint, mindenekelőtt, a 75 kapának a ló jobb- és baloldalán elhelyezkedő (2) résszel különálló darabokat alkotnak melyek a ló gerincét áthidaló (8) kengyel két (4) végéhez csuklósan vannak hozzáerősítve, ami által a káparészek 80