88539. lajstromszámú szabadalom • Egyfedelű repülőgép önhordó szárnyakkal
I Megjelent 193Q . évi október h ó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88539. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Egyfedelű repülőgép önhordó szárnyakkal. Junkers Hugó műegyetemi tanár Dessau. A bejelentés napja 1921. évi március hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1918. évi március hó 12-ike. Ez a találmány úgynevezett önhordó, vagyis külső feszítő drótok vagy hasonlók által nem tartott hordószárnyakkal bíró egyfedelű repülőgépre vonatkozik. 5 Az ilyen önhordó szárny, noha repülőtechnika tekintetében tetemes előnyöket jelent a feszítődrótokkal vagy hasonlókkal tartott szárnyakkal szemben, mindazonáltal mégis csak kevés alkalmazást 10 talált az egyfedelűeknél, mivel a repülőgépnek konstruktív megoldásánál és a teherelosztásnál nagy nehézségekbe ütközik. Egyfedelűeknél ugyanis megszokott dolog a két szárnyfelületnek oldalt a 15 törzshöz való erősítése; a törzs falai azonban súlyukra való tekintettel alig készíthetők olyan mereven, hogy a szárnyakra ható erős hajlítóeröket felvehessék. Ennek a találmánynak a tárgya oly el-20 rendezés, amely lehetővé teszi önhordó szárnyak aerodinamikai előnyeinek (a kívül fekvő feszítődrótok és hasonlók légellenállása megszüntetésének) egyfedelűeknél is teljes mértékben való kihasz-25 nálását. Az elrendezés abban áll, hogy s szárnynak tartószerkezete (pl. a rudazatok) a repülőgépnek egész, szélessége fölött, tehát a rendesen a törzs által alkotott középső része fölött is megszakítás 30 nélkül vain végigvezetve. Ha kisebb egyfedelűeknél a mindkét oldalra kiterjedő rudazattal ellátott szárnyak a törzsön oldalt az eddig szokásos magasságban erősít tétnek meg, akkor az 35 a hátrány lép fel, hogy a szárnyrudazat a törzsnek éppen azon a részén hatol át, amely a személyek, motorok és terhek be fogadására van rendelve, úgy hogy ott nagyon is útban van. 40 Ezt a hátrányt a találmány értelmében úgy hárítjuk el, hogy a szárnyaknak a törzshöz képest oly mély helyzetet adunk, hogy a tartóművét (rudazatát, vagy hasonlóját (a törzs alatt vagy a törzs alsó részén vezetjük keresztül, úgy hogy a törzs- 45 nek a tartószárnyak fölött lévő részében személyek, motorok, terhek kormányrésziek és hasonlók elhelyezésére elég magas tér marad a szárnyaknak a törzsön keresztül vonuló minden szerkezeti részétől teljesen 50 szabadon. Ezen tárgyaknak a törzsben való elhelyezése és elosztása tekintetében tehát teljesen szabad kezet tarhatunk fenn. Ez az elrendezés ugyan magával hozza azt is, hogy a repülőgépnek súly- 55 pontja rendesen magasabbra kerül, mint a tartófelületek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez repülő technikai szempontból nem aggályos. A mérséklő felületek alkalmas nagyságával és alkal- 60 mazásával az ily mélyen fekvő tartó szárnyaknál is el lehet a repülőgépnek szükséges stabilitását a levegőben érni. A mellékelt rajzon a találmány tárgya egy példaképen vett foganatosítási alak- 65 ban van feltüntetve. Az 1. ábra egy egyfedelű repülőgépet láttat oldalnézetben, az előrészt középvonala szerinti hosszmetszetben, a hátsó részt nézetben, a 70 2. ábra a repülőgépet elülnézetben, illetőleg az 1. ábrán II—II vonala szerinti síkkal képzelt metszetben. A feltüntetett egyfedelű repülőgépeknek (1) tartószárnya az (5) törzshöz képest oly 75 mélyen van elrendezve, hogy a törzsnek a tartószárny fölött levő részében a vezető, valamint a repülő géprészek, terhek és hasonlók elhelyezésére elegendő magas tér marad. A szárny két oldalán fellépő haj- 80
