88477. lajstromszámú szabadalom • Kokilla

Megjelent 1930. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88477. SZÁM. — XVI/g. OSZTÁLY. Kokilla. Miiller Hugó mérnök Göttinga. A bejelentés napja 1924. évi április hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi szeptember hó 24-ike. Csapágy csészék és hasonló alakú testek kiöntésére már használták centrális beöntésit kokillákat. Ezen kokillák olyan kiképezéssel bírLak, hogy egyes részeiket az 5 öntés foganatosíthatása céljából külön szerkezetbe kellett befogni. Az ilyen kokillákkal a csapágycsészéket olyan pontosan lehetett kiönteni, hogy a futófelület külön megmunkálása marás, re-10 szelés, esztergálás stb. révén már nem volt szükséges. Ha azonban olyan csapágycsészék öntendők ki, amelyek azonos csapágyátmérő mellett különböző csap ágy hosszúsággal bírtak, — mint ez pl. lokomotivcsap-15 ágyaknál a megmunkálás és elkopás folytán rendszerint előfordul — mindig megfelelően különböző kokillákat kellett alkalmazni, mert egv-egy kokillát, 111. fő alkatrészeit mindig csak egy bizonyos megsza-20 bolt csapágyhosszúságnál lehetett használni. A kokillának a találmány értelmében egyes részekből való összeállíthatósága lehetővé teszi az eddigi szerkezet hátrányainak kiküszöbölését a nélkül, hogy az öntés 25 pontossága csökkenne. Egyenlő átmérőjű, de kissé különböző hosszúságú csapágyak kiöntésére ugyanazon kokillát használhatjuk, míg a csapágyhossz nagyobb eltérései esetén a kokillának csak egyetlen részét kell 30 egy megfelelő illesztékdarab által helyettesíteni. E mellett a találmány tárgyánál fölöslegessé válik a kokillarészeket befogó szerkezet, s e helyett csak a csapágvcsészékel kell egyszerű és könnyen kezelhető 35 szorítószerkezettel egymáshoz szorítani. Ezáltal és a kokilla találmányszerű egyéb kiképzése révén a kokillát igen rövid idő alatt összeállítani vagy szétszedni. Ezenkívül az új kokilla sajátos kiképzése a fel-40 használt csapágyfém tisztátalanságaiból eredő öntési hibák kiküszöbölését vagy ártalmatlanná tételét is lehetővé teszi. A találmány szerinti kokilla több új részből áll, melyeknek összeműködése adja meg a kívánt eredményt. 45 A rajzon a kokilla egy kiviteli példája van feltüntetve. 1. ábra a kokilla függélyes centrális metszete, 2. ábra egy az előbbire merőleges füg- 50 gélyes centrális metszet, 3. ábra a kokilla alaprajza, 4. ábra a talplemez alaprajza, 5. ábra a mag fenekének nézete, 6. ábra a kisebb csapágyhosszak esetén 55 a horonygyűrűt helyettesítő illesztékdarab metszete, 7. és 8. ábrák az öntőtölcsért tüntetik fel, 9. ábra egy elfordító kulcsot ábrázolj míg a 60 10. ábra a centráló pecek képe. A kokillát az (1) talplemezre szereljük fel, melynek (2) lépcsőfoka a (4) gyűrűs korongot úgy támasztja alá, hogy ennek alsó oldala és az öntőasztal síkja között kis 65 köz maradjon, úgy hogy a (4) gyűrű mindig biztosan feküdjön a (2) lépcsőn. A (4) gyűrűn és az (1) talplemez (3) lépcsőjén nyugszik az (5) hordozógyűrű. Az (1) talplemezre helyezzük a (6) öntőmagot. A két 70 (7) és (8) csapágycsészefelet az (5) hordozógyűrűre helyezzük fel. A csapágycsészék ütközési részébe bádoglapokat helyezünk, melyek a kiöntendő (9) üreget két félre osztják. A (6) magra fölül felhelve- 75 zett (10) fedődarab a kiöntendő (9) üreget felülről határolja. A (10) fedődarabban (11) szállófuratok vannak elrendezve. A (12) gyűrű a két csapágvcsészén nyugszik s oldalról határolja a felül a (10) gyűrű 80