88472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló és szilárd brikettek készítésére
Megjelent 193Q . évi október hó 15-én . MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88472. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás vízálló és szilárd brikettek készítésére. Maschinenbau A.-G. vorm. Breitfeld Danék & Co. Schlan és Plochmann György mérnök Teplitz-Schönau. A bejelentés napja 1924. évi szeptember hó 13-ika. Ha valamely szén vagy más tüzelőanyag természettől fogva nem bír elegendő bitumen mennyiséggel ahhoz, hogy megfelelő szárítás és sajtolás után ele-5 gendő szilárd és vízálló briketteket adjon, akkor különböző kötőanyagokat keverünk hozzá oly célból, hogy az anyagot „brikettképessé" tegyük. A legismertebb kötőanyagok a kátránytermékek és ezek közül 10 különösen a kemény szurok, amelyet poralakban hidegen, vagy folyékony alakban forrón használunk. Utóbbi esetben porlasztott állapotban jut a brikettanyagiba. Mindkét esetben aránylag sok ily kötő-15 anyag használtatik el, mert annak teljesen egyenletes és finom elosztása gyakorlatilag lehetetlen. A nagy kötőanyagszükséglet azonban kérdésessé teszi a briketteljárás gazdaságosságát: gyakran egyál-20 találban megakadályozza az illető tüzelőanyagok értékesítését. A találmányi gondolatnak oly kiséíleti eredmények képezik az alapját, melyek bebizonyítják, hogy csak akkor elegendő a 25 kötőanyag legkisebb mennyisége, ha azt gőz vagy gázalakban vezetjük be a brikettanyagba. Az utóbbi és a gőzök közti hőfokkülönbség mechanikai porlasztás nélkül finom csapadékot okoz minden szi-30 lárd részecske egész felületén, mimellett a nedvesítésnek csak hártyaszerűnek kell lennie, hogy megfelelő sajtoláís után szilárd és vízálló brikettet kapjunk. E célból a brikettanyagot, mielőtt azt a 85 száraz desztillációs gázokkal vagy gőzökkel összehozzuk, a középső 16—17% légnedvesség alá kell megszárítani, hogy azoknak csapadékai, úgyszólván hatásosan impregnálhassák. Nem forog fenn ok arra, hogy a brikettanyag, ha a levegő ^Q víztartalmával telítve volna más anyagokait, különösen zsíranyagokat vegyen fel, mely utóbbiak itt a briketteket vízállóvá tegyék. A brikettanyagból a benne levő vizet, 45 mintegy 10%-ig el kell vonni, mielőtt azt a száraz desztillációs gázok vagy gőzök hatásának kiteimők, hogy a kívánt hatást az utólagos száraz desatillációval elérjük. Ez a hatás azzal magyarázható meg, 50 hogy tudvalevőleg vízmentes vagy vízszegény szén idővel a légtelítési fokig vizet vesz fel a levegőből. Tehát bizonyos absorbció képesség áll fenn, mely a légtelitési foknál megszűnik. 55 A siker abban áll, hogy az egész, eljárás szere a brikettanyagban rendkívül egyenletesen van elosztva. Ily gőzöket vagy gázokat a találmány sszerinti eljá- 4 ráisnál kátrány vagy kátránytermékek- 60 nek, mint kemény szuroknak vagy hasonlóknak kokszig való desztilláciőja által kapunk, készíthetők azonban, mint száraz desztillációs gázok is magából a brikett anyagból, más szénből vagy elsze- 65 nősíthető anyagokból, pl. fából, bitumenes palából, nyersolajból, nafta maradékokból és hasonlókból. Hogy a brikettanyag további feldolgozását és annak tulajdonságait ne beíolyá- 70 soljuk károsan, a száraz desztillációs gőzök, ill. gázok előállítását és azoknak a brikettanyagra való behatását itt mindig teljesen elkülönített készülékekben gon-
