88397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvasztható fémekből készült egy vagy több kristályból álló drótok, szalagok stb. mechanikai megmunkálására

Megjelent 1930. évi október hó 15-én. _ "AGYAR KIRÁLYI Jíg§Í|| SZABADALMI IURÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 88397. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás nehezen olvasztható fémekből készült egy vagy több kristályból álló drótok, szalagok stb. mechanikai megmunkálására. Pateiit-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1923. évi jnlius hó 14-ike. A találmány tárgya eljárás nehezen olvasztható fémekből, pl. wolframból való oly drótok, szalagok stb. megmunkálására, melyek egy vagy több nagyobb kristályból, úgynevezett „egykristályból" vagy „rakáskristályokból" (Stapelkristall) állnak. Az első sotrban említett testeknél az egykristályok hossza nem korlátlan, hanem bizonyos távolságokban ütközési helyek mutatkoznak, melyek egymással határos kristályegységektől származnak és a drótok használhatóságát igen károsan befolyásolják. A rakáskristályoknál, melyek tudvalevőleg egyes, egymást átlapoló vagy egymásba fogódzó kristályegységekből állnak, a minőség első sorban ezen kristályegységek lehor gonyzásának tökéletességétől függ. A minőség mértékét pl. egykristályvagy raifeásikrisitálydrótoknál a könnyen mérhető szakítási szilárdság adja meg. Míg wolframból készült, ütközési helyektől mentes egykristálydrótok szakítási szilárdsága 110—120 kg. mm2

, addig oly egykristálydrótoknál, melyekben ütközési helyek vannak, a szakítási szilárdság a fenti érték feléig sülyedhet és emellett igen ingadozó értékű. Rakáskristálydrótok szakítási szilárdsága 90—120 kg. ,mm2

és az egykristálydrót sziakítási szilárdsága csak a kristálydarabaknak igen messzemenő lehorgonyzása esetében éretik el. Ha egykristálydrótok vagy rakáskristálydrótok, amint ezt már ajánlották is, kalapálás, húzás, hengerelés vagy más megmunkálás útján vékonyíttatnak, akkor .azt észleljük, hogy néhány vékonyítási fokoziat után a dirót eredeti lágysága és hajlékonysága mindinkább elvész; a későbbi húzási fokozatokhoz több erő 40 szükséges, mint kezdetben úgy, hogy a húzás fokozatosan nagyobb és nagyobb nehézségeket okoz. Mindamellett sikerül pl. wolframból álló drótalakú kristályokat 0,1 mm. kezdeti átmérőtől kiindulva 45 messzemenően, pl. 0,03—0,04 mm. átmérőre húzni. A szakítási szilárdság a keresztmetszetváltozással fokozatosan növekszik és körülbelül 180 kg. mm2

-ig emelkedhet. Ha az ily módon kivékonyított 5tt kristálydrótot felhevítjük és pl. az elektromos lámpában való izzás hőmérsékletére hozzuk, akkor hirtelen a kristályszerkezet alapvető változása következik be, amennyiben az úgynevezett rekristallizá • 55 ció folyamat megy végbe, mely .abban áll, hogy új kristályok képződnek ki, melyeknek saájma és nagysága igen különböző lehet és melyeknek szemcsehatárai egész önkényesen fekhetnek. A drót kiri- 60' degült ós szakítási szilárdsága körülbelül 30 kg. mm2

-nél fekvő értékekig csökkent. A képződött új szemcsehatárok maratás sal észlelhetőikké is tehetők. A kristály tehát a deformáció következtében elvesz 65 tette legfontosabb tulajdonságát, tudniillik azt, hogy legélénkebb fehérizzásra való hevítésnél is hajlékony maradjon. Azt találtuk már most, hogy csak néhány fokozattal való vékonyítás után a 70 kristályokat legélénkebb fehérizzásig hevíthetjük anélkül, hogy a rekristállizáeió és a szemcsék szétesése bekövetkeznék, sőt a kristályok ebben az esetben a tartós hevítéssel fokozódó mértékben veszik is 75 mét fel kezdeti tulajdonságaikat. A sza-