88339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a szarvasmarha vakbeléről lefejtett külső hártyának összefüggő szalagra való felszeletelésére húsra való feldolgozás céljából

Megjelent !{):->(). évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88339. SZÁM. — Xl/f. OSZTÁLY. Eljárás és készülék a szarvasmarha vakbeléről lefejtett külső hártyának összefüggő szalagra való felszeletelésére hússá való feldolgozás céljából. Haber Dezső bélkereskedő Budapest. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 11-ike. A 78.964. számú szabadalom eljárást ismertet, melynek segélyével a szarvasmarha vakbeléről lefejtett, külső hártya vonós hangszerekhez való vagy műszaki 6 célokra szolgáló húrrá dolgozható fel. Tekintettel ama körülményre, hogy a vakbélről lefejtett és felhasított, külső hártya kiterített állapotban oly négyszögalakú felületet ad, melynek hossza 1 m-en 0 rendszerint jóval alul marad és így az szálakra felvagdalva, a már ismert eljárás szerint csak rövid húrt adna, holott műszaki célokra szolgáló húroknál igen gyakran tekintélyes hossziiság kí-6 vántatik meg (10 m, sőt ennél nagyobb hossz is), gondoskodnunk kellett egy oly eljárásról és készülékről, mely ezen kívánalomnak is eleget tesz, illetőleg oly húrt szolgáltat, melynek összesodrott szálai a 0 kívánt hosszúsággal bírnak. A jelen találmány tárgyát alkotó eljárással ezt a célt azáltal érjük el, hogy a vakbélről lefejtett, felhasított, kiterített és kiterített állapotban fogvatartott, g külső hártyát egyenesekből és körívekből álló, megszakítás nélküli oly vonal mentén vágjuk szét, melynél a vonalmenti térköz a kívánt mérettel bír, miáltal a kiterített hártya egy meghatározott szé-0 lességű, összefüggő szalagra szeleteltetik fel. A mellékelt rajz ezen eljárás foganatosítására szolgáló készüléket két példaképpeni foganatosítási alakban mutatja 15 be, nevezetesen az 1. ábrán felülnézetben, a 2. ábrán pedig az 1. ábra egy részén keresztülvett keresztmetszetben, míg a 3. ábra a másik foganatosítási példa egy részének keresztmetszete. 40 A vakbélről lefejtett és felhasított, külső hártyát lúgozás után nedves állapotban az (a) táblán terítjük ki. A megejtett kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy erre a célra csakis a fából 45 készült tábla felel meg és ez is csak akkor, ha a fának rostjai a hártya kiterítésére szolgáló lapra merőlegesek. Ezáltal ugyanis egy oly felületet kapunk, mely nem csupán a kiterített, vékony hártyát EQ tartja minden további nélkül kellően fogva, hanem még azokat az aránylag keskeny hártyaszalagokat is, miket a felszeletelés által kapunk. Az (a) tábla felső lapjába egymással 55 párhuzamos két (b), illetve (c) fémszalag van besűlyesztve, melyek célszerűen az első ábrán látható tekercselődéssel bírnak. A két fémzsalag tehát akként van vezetve, hogy az felváltva egyenes ré- 60 székből és körívekből áll, melyek megszakítás nélkül mennek át egymásba és a közöttük keletkező térközök mindenütt ugyanazon méretűek. Ha már most az (a) táblán a vékony 65 hártyát kiterítettük és egy éles késnek hegyét a (d) pontra helyezve a feltüntetett eredményvonal mentén a táblán végigvezetjük, akkor a kiterített, vékony hártyát egy oly összefüggő szalagra vág- 70 juk fel, melynek szélessége két szomszédos eredményvonal közötti távolsággal egyenlő. Ha huzamosabb használat után a két (b, c) fémszalag közötti faanyag elpusz- 75 tul, úgy ezt a részt újjal pótoljuk.