88154. lajstromszámú szabadalom • Ékkötés főleg sínillesztések hevederei számára

Megjelent 1930. évi november hó 3-án. • MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88154. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Ékkötás, főleg sínillesztések hevederei számára. Kris Márkus mérnök Wien. ' A bejelentés napja 1923. évi március hó 3-ika. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi-julius hó 26-ika. A sínille&ztésekliez való hevederek; megerősítésére használt síncsavarok azon hátránnyal bírnak, hogy az anyák gyorsan berozsdásodnak és az utánhúzással 5 szemben — ha az összeköttetés túl laza —•„ vagy a levétellel szemben — ha az összeköttetést meg akarjuk oldani —, igen nagy, néha az anya és a síncsavar tönkremenetele nélkül1

le ntem győzhető, ellen-10 állást fejtenek ki. A berozsdásodott anyáknak utánhúzása vagy megoldása tehát minden esetre hosszadalmas és drága munkába kerül, — vagy pedig ha minden erőlködés hiábavalónak bizonyul, 15 a síncsavart le kell ütni és újjal pótolni. A jelen találmány tárgyá't képező ékkötéis a síncsavarok és anyák alkalmazásával összekötött hátrányokat kiküszöböli és az összeköttetés utánhúzását vagy an-2o nak megoldását még akkor is lehetővé teszi, midőn az egyes részek be vannak rozsdásodva, mimellet't, a legkedvezőtlenebb esetben, a nem nagyon drága ék esetleg tönkremegy, a síncsavar azonban 25 minden körülmény között épségben marad. A jelen találmány tárgyát képező ékkötés egy példaképen vett foganatosítási alakja a csatolt rajz 80 1- ábráján oldalnézetben, a 2. ábráján keresztmetszetben és a 8. ábráján a síncsavar ékelendő végére való felülnézetben van feltüntetve. Az (a) sín és a (b) hevederek között az 85 ékkötést létesítő, az (a) sínen és a (b) hevediereken keresztülhaladó (c) síncsavar az egyik végén a (d) lejjel, ,a másik vége előtt pedig a két (e) és (f) kereszthoronynyal bír, melyek alapfelülete egymáshoz 40 képest kissé konvergáló. Ezen kereszthornyoknak a síncsavar végéhez közelebb fekvő (g) oldalfelülete ferde, azaz a síncs'avlar tengelyére nem merőleges (3. ábra). A síncsavar (e, f) kereszthornyai alapfelületének konvergenciája arrafelé 4,5 irányul, amely irányban ezen (e, f) kereszthornyok (g) oldalfelülete befelé lejtős. A (c) sínesávlar rögzítésére és meghúzására a villaalakú (h) ék szolgál, mely két befelé rúgózó szárral bír, me- 50 lyeket a (c) síncsavar (e, f) kereszthornyaiba, ezek konvergenciájának irányában, beverünk, mimíellett a (h) ék (i) orra szolgál a beVerőszerszám támadási felülete gyanánt. Mikor az ék, bevert lielyze- 55 tében, a síncsavar kereszthornyaival kapcsolódik, az ékszáraknak az a tendenciája, hogy egymás felé rugózzanak, az ék szándékolatlan kitérését és az összeköttetés megoldását megakadályozza. go Az összeköttetésnek szándékolatlan megoldás ellen való biztonságának növelése céljából ezenkívül még egy (k) alátétlemezt alkalmazhatunk, mely az (1) kereszthoronnyal bír; utóbbinak (m) és 65 (n) oldalfelülete a síncsavar (e, f) kereszthornyai alapfelületétől bizonyos távolságban, ezekkel párhuzamosan vagy kissé erősebben konvergálóan, halad. Az ékszárakat a (c) síncsavar (e>, f) hornyai 70 és a (k) alátétlemez (m, n) oldalfelületei között levő hézagba verjük be és emellett a (c) síncsavar (e, f) kereszthornyaiba erősen beszorítjuk, úgy hogy a létesített éksurlódás az összeköttetés 75 szándékolatlan megoldását teljes bizton sággail megakadályozza. A (h) éknek a (c) síncsavar (e, f) kereszthornyaiba való beverésekor a száraknak mellső felületei az (e, f) kereszthornyok (g) oldalfelületé- 80