88038. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távbeszélő berendezés

Megjelent ItKiO. évi december lió 1-^n. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88038. SZÁM. — VII'J. OSZTÁLY. Önműködő távbeszélő berendezés. The Relay Automatic Telephone Co. Ltd. London. A bejelentés napja 1915. évi szeptember hó 22-ike. Svédországi elsőbbsége 1914 évi november hó 17-ike. A jelen találmány olyan fajtájú önmű­ködő távbeszélő berendezésekre vonatko­zik, melyeknél a számválasztók kapcsola­tok létesítésére, de nem egyszersmind ó azok fentartására is, használtatnak, amennyiben ugyanis a számválasztó, egy kapcsolat létesítése után, az illető össze­kötő vezetékről lekapcsolódik és újabb hí­vásra áll készen. Az ilyen berendezésnél 0 az összekötő vezetékek egy vagy több vá­lasztóval bíró csoportokba vannak be­osztva, mely választók a csoport vala­mennyi vezetékéről egyaránt hozzáférhe­tők és híváskor, e választók egyike önmű-5 ködően kapcsolódik össze a hívó vezetőkkel. A találmány célja az, hogy annak az időtartamnak csökkentésével, mely alatt a választó, híváskor, igénybe van véve, az összekötő vezetékek egy csoportjához 0 szükséges választók számát kisebbítsük, vagy az egy csoportban lévő összekötő vezetékek számát nagyobbítsuk, ami fő­leg olyan berendezéseknél igen fontos, melyek a közönséges számtárcsatípushoz 5 tartozó impulzusadó készülékekkel van­nak felszerelve, mert az ilyen berendezé­seknél a választó nem jön közvetlenül a hívó vezetékhez való kapcsolódása után működésbe, mert a számtárcsa beállítása 0 bizonyos időt igényel, mely a választó egész igénybevételének időtartamához vi­szonyítva, hosszú, tekintve, hogy a vá­lasztó tényleges munkájának időtartama rendszerint egy másodpercet sem halad 5 meg. Az egyik, vagy a másik okból ter­mészetesen az az idő, mely alatt egy vá­lasztó haszon nélkül elfoglalva van, meg­lehetősen tetemes lehet, miért is szüksé­ges lenne, hogy mindegyik vezetékcsopor-0 tot legalább is két választóval szereljük fel, míg ellenben mindegyik csoportban csupán egy választó elrendezése jelenté­keny előnyöket rejt magában. A fentemlített hátrányt, a jelen talál­mány szerint azzal szüntetjük meg, hogy 45 a berendezést úgy képezzük ki, hogy egy összekötő vezeték csak akkor jeleztetik hívó vezetékinek, ha az előfizető a szám­tárcsát már működteti, mire egy jel ada­tik, mely a vezetéket hívóvezetéknek jelzi. 50 A választónak a vezetékkel való kapcso­lata tehát a számtárcsa beállításának pil­lanatáig, célszerűen a számtárcsa felsza­badításának pillanatáig késleltetik és így a választó igénybevételének időtartama a 55 minimumra van redukálva. A találmány tárgya a mellékelt rajzon egy foganatosítási példájában van fel­tüntetve. Emellett a találmánynak olyan berendezésnél való alkalmazása látható a 60 rajzon, melynél az impulzusadó készülé­ket elektromágneses úton a központ el­lenőrzi, úgy hogy impulzusok csak akkor küldhetők ki, ha már a választó hozzá­kapcsolódott az illető összekötő vezeték- 65 hez. A találmány nincs azonban az ilyen fajtájú berendezésekre korlátozva, mert ugyanazzal az előnnyel használható az a közönséges fajtájú, azaz nem ellenőrzőit impulzuskiküldéssel dolgozó berendező- 70 sekiiél is. A rajzon feltüntetett foganato­sítási példánál valamennyi, a kapcsolat létesítésére szükséges műveletet, ismert módon, relék végzik. A rajz egy (A) elő­fizetőállomás és egy (S) első csoportvá- 75 lasztó közt a kapcsolat létesítését ábrá­zolja, mimellett csak azok a relék és veze tékek vannak, a könnyű áttekinthetőség kedvéért a rajzon feltüntetve, melyek a találmány megértéséhez szükségesek. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom