87997. lajstromszámú szabadalom • Teljesítménymutató készülék venturi csövekhez

Megjelent 1930. évi december hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81097. SZÁM. — vn/f. OSZTÁLY. Teljesítménymutatókészülék venturicsövekhez. Siemens & Halske A.-G. Berlin-Wien. A bejelentés napja 1919. évi december hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1919. évi márcins hó 6-ika. Valamely venturicső változó teljesít­ményének meghatározása tudvalevőleg a csőhöz két különböző ponton hozzákap­csolt differenciális nyomásmérő készülék 5 segélyével történik. A folyadékoszlop fel­színe ekkor, melyet vagy közvetlenül va­lamely skálabeosztásról olvasnak le vagy pedig mechanikus, mágneses vagy elektro­mágneses úton egy a skálabeosztás men-10 tén tovamozgó, a nyomótéren kívül elren­dezett mutatóra visznek át, mértékét adja a csövön az időegységben keresztül­folyó folyadékmennyiságnek. A folyadék­felszínnek elektromágneses úton való át-15 vitelére ajánlották már — hasonló mó­don, mint a tisztán mágneses átvitelnél •— a folyadékoszlopon úszó vasmag haszná­latát, mely egy tekercshez képest, mely utóbbi a mérő műszerrel egy váltakozó-20 áramforrás áramkörébe van bekapcsolva, eláll (helyét változtatja). A tekercsnek a vasmag változó helyzete folytán előidézett változó önidukciója a teljesítménymutató készülék különböző kilengéseit okozza. 25 Ajánlották már az áramkörbe, egy ilyen teljesítménymutató készülék mellett, egy elektromosságszámláló készülék beitkatá­sát is a keresztülfolyó folyadékmennyiség összegezésére. Eme javaslatok gyakorlati 80 megvalósításának azonban különböző ne­hézségek állják útját, melyek legfonto­sabbika az, hogy a tekercs mágnesmezője nem egyszerű lineáris viszonyban válto­zik a vasmag elállásával, illetve ez a vi-35 szony csak igen szűk határok közt lineá­ris, úgy hogy az egyes készülékeknek külön méretbeosztására (mértékhitelesí­tésre, akolásra) van szükség. Másrészt figyelembe veendő a váltakozó áramforrás 40 által szolgáltatott elektromos áram, mely­nek hatását a mérőműszerekre megfelelő ellenárammal ki kell egyenlíteni. Mint­hogy a vasmagnak bizonyos játékkal (hé­zaggal) kell ülnie abban a csőben, mely a folyadékoszlopot tartalmazza, ezért az 45 változtatja helyzetét a tekercs tengelyé­hez képest, úgy hogy változó szórással is kell számot vetni. Ezt a szórást már azért is figyelembe kell venni, mert a vasmag és a tekercs közt a cső van elrendezve és 50 így a távolság a kettő közt aránylag nagy. Ezeket a hátrányokat, a jelen talál­mány értelmében, úgy kerüljük el, hogy egy váltakozó áramú mágnesnek erővonal- 55 mezőjét, az összegező készüléket működ­tető áram előállítására, a folyadékoszlop felszínétől függően elmozgatott vasmag segélyével, egy tekercshez képest, úgy toljuk el, hogy a tekercsen átmenő erővo- 60 nalak száma lineáris viszonyban változ­zék a vasmag kilengésével. Eszerint tehát többé nem a tekercs mágneses ellenállását változtatjuk, hanem egy önmagában véve állandóan maradó mezőt egyszerűen elto- 65 lünk. Minthogy a tekercsben fejlesztett áram ugyanabban az arányban változik, mint a tekercsen keresztülmenő erővona­lak száma, ezért az összegező készülék hajtása is egyenesen arányosan megy 70 végbe a vasmag elállásával. Ha most úgy rendezzük be a teljesítménymutató készü­léket, hogy a folyadékoszlop felszínének ingadozásai lineáris viszonyban álljanak a venturicső órateljesítményének változá- 75 saival, akkor az összegező készülék egy­szerűen, közvetlenül megadja az átfolyó folyadékmennyiséget. Hogy a vasmagnak a csőben való játéka folytán a változó szórást elkerül- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom