87670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mechanikai úton megmunkálható wolframtestek előállítására

Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87670. SZÁM. — VII/ll. OSZTÁLY. Eljárás mechanikai úton megmunkálható wolframtestek előlállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1912. évi augusztus hó 2-ika Mechanikai úton megmunkálható, pél­dául huzalokká kalapálható és húzható wolframtesteket eddig, mint ismeretes, olymódon állítanak elő, hogy wolframport 5 megfelelő alakra sajtolnak és az így ka­pott alakzatokat zsugorítják. Az így elő­állított "wolframtestek sajátságait, illetve a mechanikai megmunkálásnál való visel­kedésüket nagy mértékben befolyásolja 10 azon wolframpor minősége, amelyet a saj­tolt alakzatok készítéséhez kiindulási anyag gyanánt használnak. Ha abból az igen finom, fekete — úgy­nevezett amorf-wolframból indulunk ki, 15 amely alig érezhető port alkot, úgy ennek sajtolásánál igen jó sajtolt alakzatokat ka­punk, minthogy a finom porrészecskéknek nagy a tapadóképességük. Ha azonban ezeket az alakzatokat zsugorítjuk, ugy 20 könnyen olyan testek képződnek, amelyek a mechanikai megmunkálásra alkal­matlan strukturájuk van, amennyiben egé­szen nagy és nagy felületű kristályokból állanak és ennélfogva kalapálás útján 25 való mechanikai megmunkálásnál igen könnyen repedeznek és szétesnek. Ezen körülménynél fogva a gyártásnál nagy se­lejttel kell számolnunk. Ezenkívül a finom fekete wolframpor 80 mindig oxidtartalmú. Az oxidtartalom a termék tulajdonságait — úgy látszik — szintén károsan befolyásolja. Ha azonban a sajtolt alakzatok előállí­tásához többé vagy kevésbbé szemcsés 85 (szürke) wolframot használunk, úgy már sajtolásuknál nehézségek merülnek fel. A tapadás az egyes szemcsék között igen csekély, miért is a sajtolt alakzatoknak csekély a szilárdsága és a kezelésnél köny-40 nyen szétesnek. A zsugorítási folyamatnál ellenben az ilyen sajtolt alakzatok kedve­zőbben viselkednek, mint az igen finom fekete wolframból előállított alakzatok, amennyiben megtartják finoman szemcsés struktúrájúkat, amely a későbbi megmun- 45 kálás alkalmával a rostképződést kedve­zően befolyásolja. Jelen találmány értelmében olyan kiin­dulási anyagat használunk, amely a két említett anyag előnyeit egyesíti, hátrá- 50 nyai nélkül. Ezt legjobban azzal érjük el, hogy szemcsés wolframnak finom por­alakú oxidmentes wolframmal való keve­rékét használjuk. Ebben az esetben a finom poralakú wolframfém úgyszólván a 55 kötőanyag szerepét játssza, amely a szem­csés fém egyes szemcséit egymással össze­tapasztja. Ezek a testek ennélfogva igen jól sajtolhatok és sajtolt állapotban, ké­nyelmesen kezelhetők; a zsugorításnál 60 ezek a testek szintén előnyösen viselked­nek; minthogy a szemcsés fém egyes szemcséi a finom poralakú fém közötti ösz­szefüggést megszakítják, a nem kívánatos nagy kristályok képződése meg van nehe- 65 zítve, úgyhogy könnyebben kapjuk meg a kívánatos finoman szemcsés strukturát. Hogy a finom wolframport oxidmentes állapotban kapjuk, a finoman elosztott anyagot, amelyet pl. a Delepine-eljárás 70 szerint állítottunk elő, még hidrogénáram­ban kell hevíteni. Ezen kezelés következ­tében az anyag színe valamivel világosabb lesz, a tiszta fekete szín sötét feketés szür­kébe megy át, egyúttal a sűrűség növeke- 75 dik anélkül, hogy a finomság észrevehe­tően csökkenne. Az így kapott finom szür­késfekete színű oxidmentes wolframpor, mely bármely nagy mennyiségarányban keverhető a szemcsés fémmel, igen alkal- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom