87547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás agávék, yuccaceák stb. rostjainak kiválasztására

Megjelent 1931. évi február hó lfe*-»áii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87541. SZÁM. — XIVa/1. OSZTÁLY. Eljárás agávék, yuccaceák stb. rostjainak kiválasztására. Chemische Fabrik Grieslieim Elektron Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1924. évi január hó 11-ike. Agávék, yuccaceák és más effélék leveleiből eddig úgy választották ki a rostokat, hogy a leveleket a növényről eltávolították és azután vagy csupán mecha-5 nikai úton, vagy előzetes chemiai kezelés után húsuktól megfosztották. Emellett a leveleket közvetlenül leszedésük után kellett feldolgozni, mert különben a rostok ltorhadás folytán, amely a levélros-10 tos növényeknél tudvalevőleg rendkívül gyorsan áll be, tönkrementek és fel nem használhatókká váltak. A levélrostos növények ezen sajátsága, a háncsrostos növényekkel szemben, anatómiai felépítésű-15 kön alapul. Az agávék, yuccaceák és más effélék rostjai csomónként húsos parenchymába vannak beágyazva, melyet csupán vékony parafaszerű cuticula véd. Ellenben a háncsrostos növényeknél Í0 a rostok a cambium és a kéreg között, a fa-mag körül vannak vékony rétegben elrendezve, úgy hogy a száraknak a mezőn való szárítása a rostoknak egyáltalán nem árt. Az eddigi eljárásnak tehát 25 az agávék, yuccaceák stb. rostjainak kiválasztására leveleikből, mely különben gyors és igen egyszerű, az volt a hátránya, hogy közvetlenül a levelek learatása után kellett foganatosítani, miáltal ter-30 mészetesen a rostkitermelés költségei megdrágultak. Az eddigi ismeretek szerint tehát nem volt lehetséges a levélrostos növények leveleit tetszőleges időben történő hústalanítás céljából elraktá-B5 rozni, valamint a Dikotyledonok teljesen különböző anatómiai felépítése mellett az sem volt feltehető, hogy a levelek konzerválása lehetséges. A találmány alapjául az a felismerés szolgál, hogy agávék, yuccaceák stb. le- 40 veleinek szárításakor csak akkor lépnek fel károk, ha a szárítás az alkalmazott módszer folytán sokáig tart. Igen könynyen lehetséges a levágott levelek, illetve lombozat szárítását száraz talajon való 45 kiteregetéssel, illetve rossz idő esetében mesterséges vízelvonással oly mértékben meggyorsítani, hogy a szárított levelek víztartalma néhány óra múlva 10—20%-ra apad, mimellett a levél súlya kb. harma- 50 dára csökken. Azáltal, hogy a levelek nem fekszenek tömör csomagolásban egymáson, a mindig fellépő korhadás csupán kissé emelkedett hőmérsékleten megy végbe és lokalizálva marad. A cse- 55 kély víztartalom mellett fellépő korhadás nagyon gyönge és mint megállapítottuk, nem gátolja meg a végül 7% víztartalomig szárított leveleknek egy évre vagy még tovább való felhalmozását, 60 ami azután tömör tömegekben is foganatosítható anélkül, hogy kikészíthetőségükben ezáltal károsodnának. Mint további kísérletek kimutatták, a szárított levelek beáztatással vagy más módon 65 igen csekély költséggel ismét azon húsos állapotba hozhatók, mely lehetővé teszi a levélrostos növények ismert egyszerű feldolgozását. Tényleges megállapítások szerint a szárítás és a szárított levelek rá- 70 következő rendkívül lassú lefolyású korhadása által beálló változások az alapszövetnek csupán klorofill-tartalmú sejtjeiben mutatkoznak. Ellenben a háncssejtekben és egymással rostkötegekké 75 való kapcsolatukban, vagyis a nyers rostban csak jelentéktelen mértékben lép fel változás.