87449. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő vagy félig önműködő távbeszélő központokhoz

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87449. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés önműködő vagy félig önműködő távbeszélő központokhoz. The Betulander Automatic Telephon Co. London, mint Betulander G. A. Södertörnsi lakos jog-utódja. A bejelentés napja 1913. évi december hó 23-ika. Svédországi elsőbbsége 1912. évi december hó 24-ike. Megkísérelték az önműködő távbeszélő­átkapcsolókat egyszerű beállításmozgású kiválasztók alkalmazása által üzembiz­tosabbá tenni, mely utóbbiak tudvalevőleg 5 úgy mechanikai, mint elektromos szem­pontból lényegesen egyszerűbbek, mint a közönségesen használt kettős beállítású kiválasztók (pl. a Strowger-féle kiválasz­tók). Ajánlottak már olyan rendszereket 10 is, melyeknél az önműködő kapcsolás egye­dül relék alkalmazása által történik. Az eddig ismert ilyen rendszereknél azonban viszonylag nagyszámú kiválasztó, illetve relé szükséges, ami a kaposolóberendezés 15 nagy egyszerűsége nyújtotta előnyök ér­tékét bizonyos mértékben csökkenti. A je­len találmány főként az ilyen rendszerek kapcsolóberendezés számának csökkentését célozza. Ezt a találmány értelmében a köz-20 pont összekötővezetékeinek sajátos elren­dezése és az önműködő összekötéshez szük­séges kapcsolóberendezéseknek a központ vezetékeihez csatlakozó elrendezése által érjük el. 25 A találmány abban áll, hogy az érkező vezetékek egy csoportja ós az ugyanazon csoportkiválasztófokozatnak hozzátartozó, távozó vezetékei között külön közvetítő­vezetékek kerülnek alkalmazásba, melyek 30 az érkező vezetékek számára közösen meg­közelíthetőleg és amelyekhez a távozó ve­zeték minden számcsoportjában külön vezetékek tartoznak. A távozó vezetékek ezáltal megközelíthetőségükre való tekin-85 tettel különböző közvetítővezetékekre van­nak osztva. Mivel azonban minden közve­títővezeték minden érkező vezeték szá­mára megközelíthető, minden érkező veze­téknél megvan a lehetőség arra, hogy a távozó vezetékek bármelyikére kapcsol- 40 hassuk. A kiválasztási folyamat és a ve­zetékek összeköttetése emellett elkülönítet­ten olymódon történik, hogy a kívánt csoport és egy ezen csoport megközelít­hető vezetékének kiválasztása az össze- 45 köttetésre mindenkor felhasználandó köz­vetítővezeték igénybevétele előtt történik. A kaposolóberendezések számának lénye­ges csökkentésén kívül a találmány értel­mében a kontaktusöszeköttetés nagy egy- 50 szerűsítésót érjük el, amennyiben a több­szörösen kapcsolt kontaktusok száma csökken. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak példaképen vett különböző kiviteli 55 alakjai vannak feltüntetve. Az 1. ábra összehasonlításkópen az ismert Strowger-rendszerű kapcsolási elrendezést mutatja, míg a 2. ábra a jelen találmány szerinti meg- 60 felelő elrendezést tünteti fel, a 3. ós 4. ábra vázlatosan a találmány két különböző kiviteli példáját mutatja kiválasztók alkalmazása esetén és az 5. ábra a 3. ábra egy gyakorlati kivi- 65 teli példáját tünteti fel. A találmány lényegét mindenekelőtt az 1. és 2. ábrával kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábrán látható (IV) vezetékcsoport különböző (4) vezetékei bizonyos számú, 70 a gyakorlatban leginkább tíz (I, II, III) vezetókcsoport egyes (1, 2, 3) vezetékeivel kapcsolhatók. Ez a viszony az alkalma­zott kapcsolóberendezések természetétől függetlenül, a rajzon látható módon a 75 nyugalmi helyzetben nyitott, az említett

Next

/
Oldalképek
Tartalom