87312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szállításra éás feldolgozásra alkalmas alakdaraboknak vasötvözetekből való előállítáasára

Megjelent 1931. évi április lió 121-én. 11 AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 87312. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás szállításra és feldolgozásra alkalmas alakdaraboknak vasötvözetekből való előállítására. Maschiiienfabrik Esslingen Neckar/m. Esslingen. A bejelentés napja 1921. évi jtínius hó 4-ike. Jelen találmány célja szállításra és feldolgozásra alkalmas alakdaraboknak vasötvözetekből, pl. ferromanganból vagy ferrofoszforból való előállítására és pedig 5 ferrosilicium alakdaraboknál vagy csomóknál már ajánlott eljárás szerint, mely abban áll, hogy az említett ötvözetekből való tömböket körülbelül mogyorónagyságra szétaprítjuk, azután, esetleg ezen 10 ötvözetek amúgy is kavics- vagy poralakban levő részeinek hozzáadása után, vagy cementtel, legalkalmasabban gyorsan kötő cementtel és vízzel vagy alkalmas sóoldatokkal, vagy más, alkalmas kötőanyagok-15 kai, keverjük és betonalakdarabok előállításánál szokásos eljárás szerint köveket készítünk belőlük, melyeket azután minden további nélkül tetszőleges ömlesztőberendezéssel megömleszteni vagy >0 előbb tetszőlegesen elszállítani, vagy elraktározni lehet. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a tekintetbe jövő íémeket vagy ötvözeteket azon kavics-, por-, szemesés-, dara- vagy darabos alakban is !5 lehet felhasználni, melyben ép rendelkezésre állanak, feltéve, hogy a darabok nem túlságosan nagyok. Eddigelé, hogy a szükségelt mangan-, foszfor- vagy efféle tartalmat az illető 10 ötvözetekbe belevihessiik, úgy jártunk el, hogy a kupolamedencébe feladni szándékolt elegyhez mangantartalmú pótlóvasat, magas százalékos lerromangant, ferrofoszfort vagy effélét adagoltunk 15 hozzá. Ezen pótlékok pontos megállapítása azonban nehéz volt ós a legpontosabb számítás és leglelkiismeretesebb munka mellett sem lehetett sohasem megmondani, hogy a kívánt százaléktartalmú vasötvözetet megfogjuk-e kapni, miután 40 a kemencébe adagolt egyes keverési alkatrészek tűzi fémvesztesége (oxidáció) folytán nagyon egyenlőtlen és előre, pontosan meg nem állapítható veszteségeket szenvedtek. Ezen veszteségek leginkább a 45 tekintetbe jövő értékesebb alkatrészeket, a mangant és foszfort inkább érintették, semmint az olcsóbb vasat, úgy hogy ez okból is a tűzi veszteséget a lehetőség szerint kerülni kellett. 50 Ezzel szemben mi úgy járunk el, hogy az elegyhez hozzáadandó értékesebb ötvözési alkatrészeket előbb az említett módon cementtel vagy effélével alakdarabokká dolgozzuk fel. Cement helyett agyag vagy 55 a tekintetbe jövő hőmérsékletnek elegendően ellenálló, hasonló kötőszerek alkalmazhatók. Jó és gondos munka mellett minden egyes ilykép előállított alakdarabnak mindig ugyanazon súlyú ferro- 60 mangan-, ferrofoszí'or- vagy efféle tartalma van, úgy hogy minden egyes ily alakdarabbal, melyet egy elegybe bevisziink, mindig a megkívánt mennyiségű mangant, foszfort vagy effélét visszük be. 65 Ha előnyösebbnek tartjuk, hogy a feldolgozandó vasötvözetet az alakdarabok előállítása céljából előbb szétaprítsuk, akkor célszerű ezen szétaprítást nem mechanikai úton, lianem magábanvéve 70 már ismert módon, az izzóan folyós ötvözetnek, pl. forgó dobok vagy korongok útján való szemcsézése (granulálása) által eszközölni. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a meg- 75 adott eljárás nemcsak két alkatrészből való ötvözetek előállítására, amilyen vas egyrészt és silicium, mangan, nikkel, ko-