87306. lajstromszámú szabadalom • Változó nyomás kifejtésére szolgáló szerkezet

Meg-jelent 1931. évi április hó 1-én. [AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81306. SZÁM. — V/f. OSZTÁLY. Változó nyomás kifejtésére szolgáló szerkezet. Magyar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági R.-T. Budapest. A bejelentés napja 1921. évi junius hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1920. évi május hó 8-ika. A találmány tárgya mindazon nyomás kifejtésére szolgáló gépekre, mint pl. csáko-zógépekre, fékekre, sajtókra stb. vonatkozik, amelyek vagy valamely meg-5 munkálást végeznek, vagy pedig nyomás útján valamely mozgást végző gépszerkezeti alkatrész leállítására és fogvatartására szolgálnak. A találmány célját azon feladat megoldása képezi, amely szerint 10 a nyomás kifejtése alkalmával fellépő tömeghatások tetszés szerint szabályozhatók legyenek, továbbá hogy a minden hasonló berendezésnél meglévő és ki nem kerülhető holtjárás káros hatásai lehetőség 15 szerint kiküszöböl tessenek. Végül pedig oly szerkezet feltalálása volt a cél, amely különböző nyomáshatárok közötti működtetést tesz lehetségessé. A találmány tárgyát képező szerkezet 20 újdonsága abban áll, hogy a nyomásszervet két általában különböző, de egy közös differeneiálműre ható erő befolyásolja. Mint differenciálművet minden oly hajtóművet alkalmazhatunk, amelynek segé-25 lyével két vagy több mozgás összegezhető, így pl- alkalmazható egy körforgást végező hajtószerv, egy axiálisan elmozgatható csavar, vagy a legegyszerűbb esetben egy oly emelőkar, amelynek forgáspontja 80 a térben elmozgatható. A találmány kivitele igen sokféle módon eszközölhető; nevezetesen lehetségessé teszi a tömegek, az út és az erő szabályozására szolgáló berendezések nagymértékű és lényeges ja-85 vitását. A következőkben a találmány több kiviteli példáját ismertetjük: Az 1. ábra egy szállítógép fékberendezését tünteti fel. (1) a fékemeltyű, amelyet a (3) esősúly a (2) emelőkar segélyével 40 hoz mozgásba, mihelyst a (4) kiváltószerkezet a siilyt szabaddá teszi. A (2) emeltyűre az (5) dugattyú hat, amelyet a (6) rugó a (7) hengerben alkalmazott ütközőkhöz szorít. A (3) esősúly a (2) emeltyűt 45 mindenekelőtt addig forgatja a (8) pont körül, míg a fékpofák a tárcsára fel nem í'eküsznek. A rugó oly erősen feszül, hogy a holtjárásnál fellépő reakciónyomást deformáció nélkül felveszi. A rugó csak ak- 50 kor nyomódik össze, az (5) dugattyú tehát csak akkor halad lefelé, ha a fékpofák már felfeküdtek. A fékpofára működő erőt tehát meghatározza az a reakció, amely a (8) pontra .a dugattyú lefelémoz- 55 gásakor hat. Azok a tömeghatások tehát, amelyek az eddigelé ismeretes berendezéseknél mindenkor felléptek, a jelen szerkezetnél ki vannak küszöbölve. A (8) pontra ható reakciós erők helyes mérete- 60 zése által módunkban van a fékező erő nagyságát megállapítani, illetőleg szabályozni. A (3) súly szabadesésekor f ellépő eleven erőt a (6) rugó a kellő rugalmassággal fel- 65 veszi. Hogyha a hengert valamely folyadékkal feltöltjük, a dugattyúban pedig egy rugós terhelésű szelepet alkalmazunk, akkor a dugattyú mint folyadékfék is működik és a mozgást eleven erő egy részét 70 felemészti. A dugattyú növekedő ellenállása megfelelő mértékben növeli a féknyomást. A (8) pont mozgásának függvényében oly szabályozószerveket működtethetünk, amelyek vagy a mozgásba ho- 75 zott tömegek lefékezését erősbítik, illető-